Page 161 [161]
4. ÖSSZEGZÉS 159
bevonásában mutatkozott sikeresebbnek, de itt találhatók a legmagasabb tanári
digitális kompetenciával rendelkező pedagógusok is. Hozzá kell tennünk, hogy
az ezt a stratégiát követő pedagógusok számoltak be a legjobb iskolai és családi
előfeltételekről. Az eredményeink alapján levonhatjuk a következtetést, hogy nincs
egy általánosan működő stratégia, a különböző környezeti és iskolai előfeltételek és
egyéb tényezők mind közre játszhatnak abban, hogy milyen megközelítés bizonyul
sikeresnek. Az eredmények alapján az is megfogalmazható, hogy a köznevelési
rendszer nem tudta teljes mértékben kiaknázni az aszinkron megközelítésből
fakadó lehetőségeket. Ez a stratégia kevésbé bizonyult sikeresnek, de itt elsősorban
a megvalósítás a kérdéses. A szakirodalom alapján láthatjuk a bizonyítékokat, hogy
működnek az aszinkron megoldások (pl. fordított osztályterem), ám ez egy alap¬
vetően szokatlan megközelítés, megfelelő előképzettséget, kapcsolódó pedagógiai
megközelítést feltételez (például a diákok önszabályozó tanulása keretében). Ezt
egy fontos fejlesztési lehetőségként azonosíthatjuk, ami egyébként elősegítheti a
korábban hiányolt digitális oktatási stratégiák bevezetését. Az is fontos kérdés, hogy
pontosan milyen eszközökkel, milyen megoldásokat alkalmaztak a pedagógusok,
de erre később térünk ki az eszközhasználatra vonatkozó részek ismertetésénél.
Kutatásunk központi elemét két útmodell adta, amelyek egymásra épülve,
illetve idői perspektívát is megjelenítve próbálták feltárni, hogy különböző egyéni
és szervezeti tényezők hogyan befolyásolják a sikeres digitális átállást. Az előzmény
modell tekintetében a mérés kifejezetten a digitális munkarendre való átállás elején
zajlott, így az első reakciókból levonható következtetéseket jeleníti meg. Ebben
az esetben lehetőségünk volt különböző nézőpontok beemelésére (pedagógusi
kérdőív, vezetői kérdőív) is. A modellünkben arra törekedtünk, hogy a sikeres
digitális átállás percepcióját magyarázó tényezők komplexitását tárjuk fel. Ehhez
az elméleti összegzésünk alapján beemeltünk szervezeti kultúrára, tanulószervezeti
viselkedésre, egyéni és szervezeti digitáliskompetenciára, külső tényezőkre (családi
és iskolai felkészültség infrastruktúra és kompetenciák tekintetében), illetve peda¬
gógiai stratégiákra (a tanulás struktúrája és keretei) vonatkozó elemeket. A sikeres
digitális átállásban meghatározó szerep jutott a családi és iskolai felkészültségnek.
A családi előfeltételek nagyobb mértékben hatottak a sikeres átállásra, amely
felveti az iskola-család közötti kommunikáció és együttműködés fontosságát. Az
iskolai felkészültség szempontjából a pedagógusok digitális kompetenciája jelent
meg, mint fontos tényező, amely szerepet játszhat a sikeres átállásban. Mindezek
hátterében, mind az egyéni és szervezeti digitális kompetenciákat jelentősen be¬
folyásolja a tanulószervezeti viselkedés. Kimutatható a szervezeti kultúra hatása
a tanulószervezeti viselkedésre, illetve indirekt hatása az átállás sikerességére a
digitálisan kompetens szervezet változóján keresztül. A szervezeti kultúra szem¬
pontjából elsősorban a klán kultúra bizonyult dominánsnak, amihez a facilitáló és
mentoráló vezetői stílus kapcsolódik. Ez az összefüggés megerősíti az együttmű¬