Page 229 [229]
KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS
írnom. De nem ettől tudták megcsinálni, hanem attól, hogy mindegyik művésznek
komoly filmes tapasztalatai voltak. S amikor azt mondtam, , Ildi, egy filmben te nem
játszod el a szituáció teljességét, hanem ott a kamera, s van egy pillanat, amikor benne
vagy egy szituáció kellős közepében, azt veszi a kamera. Itt és most. Például már kint
van a csomagod, te még eltennéd a kis tárcádat, amiben benne vannak a családi
fényképeid, de közben kint kellene lenned már a folyosón, mert ott van a géppisztolyos,
és ahogy teszed a zsebedbe, potyognak le a földre a fotók. Gyorsan össze kell szedni
őket, de ahogy szeded össze, hullik szét. Ezt az etűdöt egy óráig csinálhatod. Pontosan,
mintha ezt a snittet vennénk fel, forgatás közben." Egy órás tanulmányt készíthetsz
magadnak erről a rettenetesen tragikus mozzanatról... Ilyenekből raktuk össze az
előadást. Szokatlan volt. Nem tudok róla, hogy hasonló természetű experimentális
munka történt-e azóta. Történik időnként, de ilyen horderejű nem. Pilinszky egy
rendkívüli kihívás. Egy más színházi minőség, szemben mindazzal, ami bennünket
körülvesz. Pilinszky idejében a kortárs színház kegyes volt, sok fényes kibontakozása
volt, és ő is rajongott ezekért a dologért. Hogy csak kettőt említsünk Grotowski és
Bob Wilson. De mi van manapság? És maga a színházi gyakorlat is, nemhogy igazod¬
na egy kevésbé konvencionális szemlélethez, hanem a bevált intézményes formákat
követi. De ez nem azt jelenti, hogy valami meghalt vagy eltűnt, ha most nem is mű¬
ködik a felszínen, egyszer elő fog bukkanni megint... Szeretnék felidézni még valamit
emléket Pilinszkyről. 1967 és 1981 között háromszor is kapcsolatba kerültem vele.
1967-ben a Pokol nyolcadik körét állítottuk színre Halász Péterrel az Egyetemi
Színpadon. Halász írta a szöveget Pilinszky engedélyével, aki el is jött apróbákra, és
megengedte, hogy a KZ-oratórium néhány fragmentumát felhasználjuk az előadás¬
hoz. Halász drámai jeleneteket írt a KZ-oratórium motívumaira, amibe Pilinszky
beleegyezett. Én is játszottam benne, és nagyon szerettem, sok fesztiválra vittük.
Második alkalommal akkor találkoztunk, amikor a Síremlék előadása készült a Vár¬
színházban, amit Maár Gyula rendezett, akkor én voltam a Várszínház fődramaturg¬
ja. És 1980 tavaszán az én együttesem mutatta be az Élőképeket. Kiváló előadás volt,
nem én rendeztem, hanem Vándorfi László, és Pilinszky nagyon szerette. Többször
előfordult, hogy előadás után beültünk vele az Eötvös klubba... Beszélt az angliai
tanulmányútjáról, néha egy-két dologra rákérdeztünk, ő visszakérdezett, hajnal há¬
romig képes volt beszélgetni, olyan frissen... abszolút elemében volt... és ilyenkor
elmondott néhány alapvetést, titkot. Azt mondta: válassz ki egy dolgot, és helyezz
mellé egy másikat, amelyik teljesen ellentétes ezzel, majd kapcsold össze őket szoro¬
san. Lesz belőle valami. , Az ágy közös, a párna nem." Csak ennyi kell. Ezt az egysoros
verset egy óráig lehet elemezni. Képzeljék el, hogy leülünk a színészekkel — nagy
a kockázat, mert számonkérik minden mondatomat, annak állnia kell —, és elkezdjük
az adott hét keddi napján az olvasópróba után az elemzést, és rákövetkező hét pén¬
tekén is ott ülünk még az asztal mellett. Erről hosszasan tudnék mesélni.
+ 227 +