Page 212 [212]
SEBŐK MELINDA
Pilinszky az árvaságról és a magányérzet transzcendens felismeréséről
a következőképp nyilatkozott: , Csak azok, akik fölismerték magányuk gyógyíthatatlan
mélységét, realitását, kezdhetnek egyáltalán reménykedni, várakozni a szó
természetfeletti értelmében. Nincs erősebb, valódibb szavunk a bennünk várakozó
magány, elhagyatottság kiáltásánál, ennél a beszédes, könyörgő csöndnél, mely
egyedül azzal mutat magára, hogy van." Ez összefüggésbe hozható Simone Weil
gondolataival, aki a Pilinszky által is fordított Kegyelem és nehézkedésben írja, hogy
a csönd , maga Isten beszéde. A teremtett világ mindenestül csak ennek rezgése.
[...1 S amikor megtanuljuk megérteni a csöndet, ez a beszéd az, amit most már még
világosabban kihallunk a csöndön túlról".
Simone Weil egyike azon néhány európai gondolkodónak, aki — Dosztojevszkij,
Albert Camus, Robert Wilson és Pierre Emmanuel mellett — Pilinszky életmtivére
szemlélet- és motívumformáló erővel hatott. A Szálkáktól még inkább felerősödik
Pilinszky transzcendens iránti vonzalma, mivel megragadta Weil platonista jellegű
vallásos misztikája, amely számot vet az emberi lét tragikumával. A weili misztika
egyik lényegi vonása az emberi szenvedés metafizikai távlatainak, a , szerencsétlenség"¬
nek a hangsúlyozása. Ha a szerencsétlenségben mégis kitartunk a szeretetben,
elnyerhetjük Isten kegyelmét. Pilinszky a misztikusok szomjúságával keresi Istent,
a kegyelem forrását. A filozófusnő gondolatait szó szerint veszi át Juttának című
versében:
Latrokkent - Simone Weil gyönyörü szaväval
— ter es idö keresztjere
vagyunk mi verve emberek."
Az 1972-ben megjelenő Szálkák kötetben a költő ismert motívumai közé újak
kerülnek: szálka, tél, hideg, bárány, kegyelem. A számos asszociációs lehetőséget
rejtő, metaforákban gazdag Szálkák kötet a termékenység korszakát hozta művészi
pályáján. A Pilinszky-líra Simon Weil-i gondolkodásmódjában Jézus kereszthalála
által az ember tér és idő szorításában véges lényként létező, így csak ,az emberi
hallgatás felelhet meg a távoli Isten csöndjének"." Pilinszky felismeri , [a] tökéletes
kommunikáció, a szenvedés, a vallás és az emlékezés által egyszerre áhított csend
emberi lehetetlenségét". Utolsó korszakát a szabad formakezelés, a rövid, szikár,
lecsupaszított formák, a szűkszavúság és a sűrített beszéd jellemzi. A kihűlt,
kiüresedett világ és a magányos lét viszonyát értelmező Ez lesz című vers három
4 U6: A maganyrél, in ué: Publicisztikai irasok, Budapest, Osiris, 1999, 761.
15 Simone Weil: Kegyelem és nehézkedés, ford. Pilinszky János, Budapest, Vigilia, 1994, 14.
16 Pilinszky János összes versei, 96.
Schein Gabor, Poétikai kisérlet az Ujhold kéltészetében, Budapest, Universitas, 1998, 223.
8 Uo.
¢ 210 +