Page 211 [211]
A CSEND ESZTÉTIKÁJA PILINSZKY JÁNOS MŰVÉSZETÉBEN
a halottak és az élők párbeszédének lehetetlenségéből fakad, hanem a három halott
szereplő töredékes emlékképeiből is. Az öregasszony, a kisfiú és az R. M. monog¬
rammal jelzett fiatal lány újra felidézik azt a pillanatot, amikor KZ-lakók lettek. Az
emlékképek sora a Harmadnapon újraírásaként is értelmezhető. Az , Egyetlen óriás
ütés!" a , Halálos csend"; , a rabruha kifoszló cérnaszála"; a kisfiú kockájának csönd¬
je": egyrészt visszautal a Harmach 1944; az Egy KZ láger falára, a Ravensbrücki
passió, az Apokrifés a Félmúlt című versek motívumaira; másrészt összefüggésbe
hozható a Nagyvárosi ikonokban megjelent Passió ,üvegmögötti csönd"-jének je¬
lentésével. A Passió című vers a második világháború tapasztalatát, a jóvátehetet¬
len történéseket, a múlni képtelen időt, vagyis a HHarmadnapon és a KZ-oratórium
élményanyagát időtlenné merevíti:
Csak a vágóhíd melege,
muskátliszaga, puha máza,
csak a nap van. Üvegmögötti csöndben
lemosakodnak a mészároslegények,
de ami történt, valahogy mégse tud végetérni.?
A Passió című versben bizonyos tárgyi elemek, az illat- és színhatás, az üvegmögötti
csönd sugallja a nyomasztó emlékeket, de a múltban elkövetett bűn egyetemes
passióvá válik: a szenvedés időtlen és jóvátehetetlen. Az áldozat és az elkövető
egyaránt elszenvedője az eseményeknek. A , hóhér" és ,4ldozat” szerepkettôse,
a szenvedés motívuma szüli a Passió című vers csendjét. A háborúban nem az
a lényeges, ki hal meg, hanem a szenvedés, a szerencsétlenség és az árvaság felismerése.
Erre világít ráa KZ-oratöriumban az Öregasszony monolögja is:
csak azt az egyet tudhatnänk, hogy
vegül is megtörhetjük-e,
nem a magunkét, a másik magányát,
az áldozatét, aki fél,
a gyilkosét, ki nem érzi, hogy ölt,
azét, ki már nem is mer tudni rólunk.?
¬
E
, KISFIÚ: Hét kocka van. / Az elsőt nem tudom. / A második — utak és messzeség. / A harmadik¬
ban katonák. / A negyedik kockában mi vagyunk. / Az ötödikben éhség és kenyér! / A hatodik
kockában csönd van." Pilinszky: Széppróza, 221-222.
2 Pilinszky János összes versei, 82.
B Pilinszky: Széppróza, 223.
+ 209 +