Page 154 [154]
HORVÁTH ZSUZSA
bemutatójára 1975. november 27-én került sor a Nemzeti Színházban, Major Tamás
rendezésében.
Törőcsik Marit tizenhat esztendeje, hogy megismertem. Ritkán éreztem valakiben
ennyi ellentmondást, ennyi hamis képzetet, s ugyanakkor tévedhetetlen biztonságot.
Amikor , lépett", úgy koncentrált, akár egy artista, aki sose véti el a halálugrás pilla¬
natát. S ez az egyszeri pillanat egyre hatalmasabb teret hódított lényében; törékeny
és egyre törékenyebb alkatában gyönyörűen és iszonyúan fölnőtt és elhatalmasodott
valami -— szellem, tehetség, igazmondás? -, valami egyszerű és súlyos vasgolyó.
Utoljára a Magyar Elektrában láttam. Ahogy szerepét fölépítette: lényegében élete
kialakításának története volt. Mindent vállalt, ami hamisság és félreértés volt benne, az
utolsó pillanatig visszatartva jobbjában azt a bizonyos vasgolyót, amit csak Szophoklész
jobbja volt képes hasonló biztonsággal elgördíteni, hogy ledöntse vele az úgy-ahogy
fölállított bábukat.
Szegény kis kócos Elektra, élete minden esetlegességét egyetlen dobással igazsággá
semmisítette. És ez a pillanat már nem volt se itt, se ott, se régen, se mostan. Egy veszen¬
dőségre ítélt kreatúra betanult szavakkal, parókával a fején, egy pillanatra föltépte a világ
szövetét."
A hatvanas évek elejétől gyakran hívták külföldi szereplésekre Pilinszkyt (1963
Párizs; 1965 Lengyelország, Svájc, Bécs; 1966 Jugoszlávia; 1967 Bécs, Párizs,
London, Róma, Belgrád; 1968 Párizs; 1969 London, Gdansk), idegen nyelvű
köteteinek fordítási előmunkálatai is ebben az időben kezdődtek meg. Ez a tény
talán párhuzamba állítható avval, hogy 1964 után Pilinszky nem írt hivatalos
színházi kritikákat magyarországi előadásokról, viszont azzal párhuzamosan
külföldi példák, minták, műhelyek, alkotók felé kezdett orientálódni, amit a len¬
gyel Grotowski és az angol Robert Wilson neve fémjelez. Ugyanakkor Pilinszky
színházeszménye kibővült a nyugati útjai és művészi kapcsolatai révén a kora¬
beli európai drc-ámairodalomból és bizonyos színházi irányzatok motívumaiból
vett inspirációkkal, hatásokkal.
Tanulmányomban egy rövid időszak sajátos orientációjára szerettem volna rá¬
világítani, arra a tényre, hogy az 1961 és 1964 között a magyar színházi élet akkor
modernnek, elmélyültnek, kiemelkedőnek számító műhelyei, színházai minden
valószínűség szerint felkeltették ugyan Pilinszky érdeklődését, értékelte, elismerte
értékes művészi megoldásaikat, de alakulóban lévő színházkoncepciója, a modern
színházról való művészi gondolkodása más irányba, irányokba vezette.
14 Pilinszky: Törőcsik Mari a színpadon, 284.
e 152"