Sokkal inkább felkeltette a közvélemény érdeklődését a darab egy másik szerep¬
lője, melyről később Bán Zoltán a következőképpen írt: , emlékszem, hogy már
a kötet megjelenésekor Karinthy legszebb paródiái egyikeként olvastam az egyik
Pilinszky-drama szereplistajanak elején: »N6, Medve«.””! A nevezett allat a darab¬
ban emberként viselkedik és beszél, az elemzések szerint? az őszinteség és termé¬
szetes erő emblematikus figurájaként a darab egyik főszereplője. Ő az, aki (sajátos
rezonőrként) a mű megnyugvással, felejtéssel kapcsolatos végkövetkeztetését is
megfogalmazza: , A tél megígérte, hogy idén is eljön. Hát legvégül is bízzunk ebben
az ígéretben. Hogy végül is minden és mindenki fehér lesz, egyenletesen fehér.
Egyszóval: gyönyörű és semmilyen."
Sokáig azonban még körülbelüli elképzelése sem volt a kutatóknak arról, hogy
miért egy medve alakjában fogalmazza meg mindezeket a szerző. Pilinszky egyik
korai publicisztikája azonban nyomra vezetheti az érdeklődő olvasót. Egy Szent¬
endréről szóló úti beszámolójában a következőképpen fogalmazott:
A főtérről nyílik a Ferenczy Károly Múzeum. Egyetlen földszinti szobájában régészeti
kiállítás Szentendre őskoráról. [...] , Ceson lánya, Verodubena, élt 30 évet, a sírkövet állí¬
totta Cucus fia, Maius." S a magyar szöveg mellett, a falon, ott a különös sírkő, a hajdani
kelta lány kétezer éves sírköve. Mellszobrát megtépázta a föld és az idő, s a lány kőarca
ettől fátyolossá vált és lomszerüvé, csonkasägäban csak teljesebbé és anyagänäl is hall¬
gatagabbá. A tábla alján lovas fogat: hitük szerint a halott ezen a fogaton kocsizott át
a túlvilágba. Az ablak alatt medvét ábrázoló istenszobor.?"
Már ebből a részletből is kitűnik, hogy miként válhatott a laikus műélvezőből
alkotóvá Pilinszky a látottak hatására: hogyan, milyen szempontok szerint fo¬
galmazta meg benyomásait — némiképp értelmezve is a látottakat (elsősorban
a kiállított tárgyakon megnevezett személyek kapcsolatát). Ugyanakkor tudunk
Bán Zoltán András: Későre jár — Pilinszky János: Végkifejlett: versek és színművek, Beszélő, 3.
évf., 1998/5, 99.
Sepsi Enikő: Pilinszky János mozdulatlan színháza Mallarmé, Simone Weil és Robert Wilson
műveinek tükrében, Budapest, KRE-LHarmattan, 2015, 123-124; vö. Ménesi Heléna: A szem¬
gödör mélye — Az autista dramaturgia vizsgálata Pilinszky János Síremlék című drámájában, in
Doma Petra (szerk.): SZITU Kötet 2017, Budapest, ELTE Eötvös Collegium, 2018, 65-83.
Pilinszky: Síremlék.
Pilinszky János: Vasárnap Szentendrén, in uő: Publicisztikai írások, Budapest, Petőfi Irodalmi
Müzeum, 2011. https://reader.dia.hu/document/Pilinszky_Janos-Publicisztikai_irasok-129 (Le¬
töltes: 2022. januär 8.)