Page 64 [64]
IVÁNYI BENCE
kopogtatnak, foglalnak helyet, gyújtanak cigarettára, mint az életben"." Mindeme
végletekig csiszolt színészi akciók mimetikus szempontból azonban lehetnek
bármily , tökéletesek" is, ha közben a forma tetszetős héjából hiányzik a tartalom,
hiányzik a hús, hiányzik a színház sine gua non-ja: annak érzete a nézőben, hogy
amititt és most lát, annak valóban elemi köze van hozzá és valóban nyomot hagy
létének tünékeny szövetében. Vagy ahogy Pilinszky maga írja:
Egy szép nap arra ébredtünk, hogy az idáig zavartalanul játszott művek a színpadon
többé nincsenek jelen. Díszletben, mozgásban, kosztümben hiába volt többé a legtö¬
kéletesebb átélés, mimikri, egy rosszkor reccsent deszka, rosszkor meglebbent színfal
hallhatóbbá és láthatóbbá vált a legsikerültebb jelenetnél. Mi több: a deszkareccsenés
megtörtént, míg a darab valahogy nem történt meg és egyre kevésbé történt meg.
A mimikri-színház elvesztette jelenlétét. Valahol elveszett a között, amit az életben
,leutánzott", s a között, amit a színpadon , megjelenített". Ezernyi kellékével és re¬
mekbe szabott hőseivel az olyan mondathoz vált hasonlatossá, aminek mindene van,
főneve, jelzője — csupán állítmánya nincsen, ami a , történést" az itt és most erejével
a színpadra szögezze. Ami nélkül pedig nincs megrendülés, mivelhogy lényege szerint
nem történik semmi sem. A leghűségesebb utánzat se pótolhatja ugyanis e történés
egyszeri súlyát, ütését, erejét."
De mit értsünk pontosan jelenlét alatt? Először is, tekintve, hogy a színészek
a fenti példában ténylegesen jelen vannak a színpadon, tehát nem robotok vagy
hologramok helyettesítik őket, ontológiai értelemben nyilván rendelkeznek je¬
lenléttel, azaz egy konkrét helyen, egy konkrét időben való ottléttel. Más kérdés
viszont, hogy mindeközben képessé válnak-e a néző felé egy sajátságosan teatrális
élményt, a színházi műalkotás, azon belül pedig a színészi prezencia direkt és
elevenbe vágó tapasztalatát közvetíteni. E ponton utalhatunk Gadamer híres
teóriájára, amely a játékot jelöli meg a művészet mintaképeként, ahol , megszűnik
a különbség a hit és a színlelés között", és így elsőbbséget élvez a játékos tudatá¬
val szemben." A játéknak saját világa és szelleme van, ami magába vonja a min¬
denkori játékosokat — ehhez hasonlóan pedig a művészet is saját világgal és
szellemmel rendelkezik."§ Lényeges vonása viszont, hogy e világ és szellem já¬
tékterét nem a játszók — avagy nem a műalkotás alkotó és befogadó , résztvevői"
5 Uo. 16.
16 Pilinszky János: Új színház született, in uő: Esszék, cikkek, vál. Bende József, Budapest, Magvető,
2019, 573. (Kiemelések az eredetiben.)
" Hans-Georg Gadamer: Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata, ford. Bonyhai
Gábor, Budapest, Gondolat, 1984, 90.
18 Uo., 91.
+ 62 +