Nos láthatjuk, hogy még Pilinszky egyik kedvenc szavát is megtalál¬
juk a tudományos szövegben: , eksztatikus". Aminek bizonyára ter¬
méketlen volna elvont misztikus értelmet tulajdonítani, hiszen első¬
rendűen az áthelyeződés, a világ érzékelése megváltozásának
eseményéről van szó, amiben mindannyian részesülhetünk, amikép¬
pen Pilinszky is a Wilson-előadás hatására. De ne feledkezzünk meg
a strukturalista nézőpont még egy vonatkozásáról, nevezetesen a Pi¬
linszky-szövegben megjelenő és egyre sokasodó mellékszövegekről...
Ahogy haladunk előre a Beszélgetésekben, egyre „tisztätalanabbä”
válik a szöveg, egyre több műfaj keveredik benne (vers, elbeszélés,
regénytöredék, sőt egy roadmovie forgatókönyve, majd filozófiai
dialógusok és a bölcsességi irodalomra jellemző példazatok)...
Mi a szerepe a mellékszövegeknek a könyvben?
Nem több, mint ami a mellékszövegek hagyományából következik:
az előadhatóság hangsúlyozása. Pilinszky lemond a dialógus kont¬
rolljáról, engedi, hogy a filozófiai írás visszavonhatatlanul színház
legyen.
Kértelek, vedd számba őket, add elő, mire jutottál.
Ismered a táblázatok iránti olthatatlan szeretetemet — igen, tabla¬
zatba rendeztem őket, hátha így mindenki számára átláthatóbb.
Pilinszky a modern színházban ismert sokféle mellékszöveget
használ, ezek elemzése nélkül a Beszélgetések számos színházi
szituációja mellett elmegyünk, és jelentéseket hagyunk elveszni.
A mellékszövegek a szövegbe rejtett cselekvéseket tárják elénk és
a szöveg színpadi dinamikáját világítják meg. Megmozdítják a szö¬
veget és megmozdítják az olvasót: szereplővé teszik őt is.
Lássuk akkor a táblázatot.
Itt van, tessék. Ez volna Pilinszky János dramaturgiájának sum¬
mája. Vagy, Sheryl szavaval a Beszélgetésekben, a ,dramaturgiäm”
összegzése."