Seite 54 [54]
VISKY ANDRÁS
ala] színműben a metafizikai minőségek is megnyilvánulhatnak,
a megnyilvánulásuknak itt rendszerint sokkal nagyobb kifejezőe¬
reje van, mint amely a tisztán irodalmi művekben lehetséges".??
TANÍTVÁNY: A metafizikai minőségek a , szellemi tekintet" előtt tárulnak fel,
ha jól értem Ingarden fejtegetését.
MESTER: Sőt, elősegítik a , szellemi tekintet" megszületését, hogy feltárhas¬
sák előtte a metafizikai minőségeket. Ez a , tisztátalanság" vagy ha
úgy tetszik bűnbeesettség vonzotta ellenállhatatlan erővel Pilinsz¬
kyt, amikor a verset a versmondás patetikus — azaz szenvedő,
passiójáró — performanszával kapcsolta össze, és amikor a wilsoni
, szellemben szegények" színházának a , tisztátalansága" szólította
meg. Azaz a színházi szertartás mint bűnelkövetés, ami a szent¬
mise , tökéletes színházára" emlékeztette őt a leginkább, azaz
a Krisztus teste megtörésének és vére kiontásának a szertartására.
Figyeljünk csak erre a vallásit és esztétikait egyetlen , létrára" he¬
lyező leírásra: , Sheryl balról érkezik, lassúságában lobogva, mint
egy megszállott apáca, és mereven, akár egy szeminarista, aki
papsága első bűnét készül elkövetni. [...] Ahogy és amit csinál,
inkább szertartás, mint bűn, pontosabban: a bűn utolsó fázisának
minden föladatnál keservesebb és elvontabb teljesítése.""" Segíts
most számba venni a metafizikai minőségek ingardeni három
jellemvonását, hogy a maga mélységében föltárulkozzon előttünk
Pilinszky színházának kétségbeesett célkitűzése.
TANÍTVÁNY: Az első: , függetlenül attól, hogy magukban véve negatív vagy po¬
zitív értékűek, megnyilvánulásuk pozitív értéket jelent". A második:
„csak egyszerüen, mondhatni »eksztatikusan« megpillanthatjuk
őket meghatározott szituációkban, melyekben realizálódnak. S csak
akkor pillanthatók meg [...], ha elsődlegesen magában az illető
szituációkban élünk." A harmadik: , azzal a sajátos tulajdonsággal
rendelkeznek, hogy — gyakran használt, de alapjában véve keveset
mondó kifejezéssel élve — egyáltalán az élet és a lét xmélyebb értel¬
mex mutatkozik meg bennük, sőt ők maguk alkotják azt az értelmet,
amely rendszerint el van rejtve tekintetünk elől. [...] S csak akkor
képesek teljesen megmutatkozni, ha realitássá válnak. [...] azaz
radikális változásokat idéznek elő a bennük elmerült létezőben.""
53 Roman Ingarden: Az irodalmi mű, ford. Bonyhai Gábor, Budapest, Gondolat, 1977, 328.
54 Pilinszky: Beszélgetések, 40.
°° Ingarden: Az irodalmi mii, 300-301. (A szerző kiemelései.)
« 52 ¢