196 HoRvárH LÁszLó A ráblázat alapján jól látható a méretnövekedés a klaszrereken keresztül, illetve ami a harmadik klaszrernél egy nagyon fontos sajátosság, a felsőoktatási szakképzési szakok aránya az intézményben. Ha összevetjük a kialakult klasztereket a korábbi kutatás eredményeivel, akkor megállapíthatjuk, hogy az első klaszrer, ami a kis hallgatói létszámú, hitéleti képzést folytató intézményeket tartalmazza, illetve az ötödik klaszrer, ami a klasszikus egyetemeket foglalja magában, jól megfeleltethető a korábbi kutatásban kialakított első és hetedik klaszternek. Az újonnan kialakított első klaszter ráadásul nagyobb mértékben tartalmazza az egyházi intézményeket, hiszen míg a korábbi kutatásban pl. az Apor Vilmos Katolikus Főiskola, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola és a Wesley János Lelkészképző Főiskola stb. más klaszterekbe került, addig az új csoportosírásban már ezek is az első klaszter részét képezik. A többi csoport esetében már nem ilyen egyértelmű a megfelelés, de ezek a hasonlóságok is megerősítik, hogy a strukturális jellemzők mentén homogénebb csoportok alakírhatók a felsőoktatási intézmények körében. A második klaszterbe tartozó intézmények közepes méretű intézmények, amelyek valamilyen jól fókuszált vagy specializált képzési paletrával rendelkeznek (például orvosképzés, művészeti képzés stb.). A harmadik klaszter is a diszciplináris sajátosságai mentén tűnik ki, hiszen ort elsősorban társadalomtudományi és gazdasági képzést nyújtó intézmények szerepelnek, A negyedik klaszter pedig a nagyobb méretű egyetemeket tartalmazza, amelyek már jelentősebb képzési palettával, nagyobb hallgatói és oktatói létszámmal rendelkeznek. Az 1. sz. mellékletben ralálható az a lista, amely bemutatja, hogy az egyes felsőoktatási intézmények pontosan melyik klaszterbe is kerültek. ÖSSZEGZÉS A tanulmányban bemutattuk a felsőoktatási intézmények szervezetelméleti sajátosságok mentén történő, komplex adaptív tendszerként való értelmezését. Ez a megközelítés felhívra a figyelmünket a felsőoktatási intézmények sokszínűségére, illetve a tipologizalas sziikségességére. Feltarva a korabbi kezdeményezéseket, tanulva azok megközelítéséből, saját klaszterezési eljárást folytattunk, amelynek eredményeként öt csoportba tudruk besorolni a felsőoktatási intézményeket. A bevont klaszterképző változók elsősorban kevésbé változó, strukturális jellegű mutatók, amelyek a klaszterek stabilitását hivatottak támogatni. A kialakult klaszrerek jól elkülöníthetők egymástól különböző méreti jellemzőik mentén (karok száma, képzési területek száma, hallgatók és oktatók száma), illetve diszciplináris fókuszuk mentén (hittudomány, speciális fókusz, társadalom- és gazdaságtudományok, széles képzési palettával rendelkező intézmények).