Seite 267 [267]
HATÁROK ÉS (TILTOTT) HATÁRÁTLÉPÉSEK — KUROSZAVA MACBETH-FILMJE
belebotlanak a boszorkányokba. A jóslatok elhangzása után a boszorkányok
egyszerűen eltűnnek. Nem lenne értelme belebonyolódni, hogy maga a szerzői
utasítás milyen színpadi cselekményre utal, inkább érdemes megfigyelni a két
szereplő reakcióit az eltűnésre, hogy érezzük annak jelentőségét:
Banguo: A föld bugyborog néha, mint a víz;
Ezek is buborékok. Hova tűntek?
Macbeth: A levegőbe. Árny-husuk, akár a
Lehellet, átolvadt a szélbe... Kár!
Banguo: Csakugyan itt volt, amiről beszélünk?
Vagy valami bolond-gyökeret ettünk,
Amely rabul ejti az észt? "
Banguo mondatai inkább azt tükrözik, hogy most ocsúdott fel, nem érti, mi
történt, egyáltalán megtörtént-e, amiről beszélnek vagy csak képzelődtek. Ehhez
képest Macbeth közbevetése lényegre törőbb: eltűntek a levegőbe, és ami addig
testnek látszott, az elolvadt, akár a lehelet a levegőben. Macbeth kijelentésében
érezhető, hogy az eltűnést kapcsolatba hozza a transzcendenssel és nem káprá¬
zatnak, képzelődésnek veszi azt.
Ráadásul a boszorkányok eltűnése megismétlődik a darab egy későbbi pont¬
ján, amikor Macbeth már szándékosan keresi fel őket egy barlangban, hogy to¬
vábbi jóslatokat csikarjon ki tőlük. Ekkor ismét úgy ér véget párbeszédük, hogy
a boszorkányok eltűnnek. Az eltűnéssel egyidőben érkezik Lennox, akinek látnia
kellene a boszorkányokat, ha azok nem eltűnnének, hanem elsomfordálnának.
De nem látott semmit. Hiszen nem láthatott, eltűntek.
A boszorkányokról szóló kritikai nézőpontok mára a természetfeletti teljes
elutasításától az illúzió hangsúlyozásáig széles skálát jelenítenek meg:
A Macbethben a boszorkányok hozzá tartoznak a tájhoz, s ugyanabból az anyagból
vannak, mint a világ. A keresztutakon kärognak és gyilkossägra uszitanak.?°
A boszorkányok nem istennők, nem Párkák, semmiféleképpen sem természetfölötti
lények. Szegény és rongyos öregasszonyok, aszottak és csúfak, közönséges gyűlölkö¬
dés forr bennük, [...] egyetlen hang sem utal arra, hogy bármi mások lennének, mint
asszonyok."
5 Macbeth I.3.77-83., 565—566.
20 Jan Kott: Kortársunk Shakespeare, Budapest, Gondolat, 1970, 104.
a A.C. Bradley: Shakespeare tragikus jellemei, Budapest, Palatinus, 2001, 409.
+ 265 +