Seite 268 [268]
FARKAS GYÖRGY
A Macbethben, [...] az első, amit látunk, a boszorkányok, ami a realitásnak ad elsőd¬
legességet. A közönség nincs abban a helyzetben, hogy kétségbe vonja létezését az
elsőként megjelenő szereplőknek, mielőtt még bárkit is megmutatnának, akinek a
fejéből kipattanhattak volna. Bár lényegük nyilvánvaló, állapotuk közel sem.?
[...] a Macbethben központi kérdés a természetfeletti mibenléte és állapota: falusi
asszonyok ezek, vagy természetfeletti erővel rendelkező pokolbéli látogatók, az ördög
kegyeltjei? A tőr, amit magam előtt látok, tényleg ott van? És Banguo szelleme? Ez az
illúzió központi téma a Macbethben, amit egy a természetességet nélkülöző prológus¬
wer
ban jelent be a szerző, az ellenkezőjét sugallva annak, amit látunk (, Szép a rút és rút
a szép" majd később , az van, ami nincs").
Le kell szögeznünk, hogy a boszorkányokat senki nem hívja boszorkányoknak a darab¬
ban [...]. A szó, amit a boszorkányok legtöbbször használnak magukra vonatkozóan
az a ,nővérek", sugallva valamiféle női szolidaritást, amit a vallásos közösségeken
kívül aligha találunk meg a kora-modern kultúrában. Ezen kívül egyszer még nevezik
magukat furcsa nővéreknek is [...]. A , furcsa" kifejezés leginkább a Sorssal, Végzettel
kapcsolatos dolgokra utal. Ez a szókapcsolat Shalespeare darabjainak idejét megelő¬
zően a klasszikus mitológiában a Sors értelmében volt használatos, vagy a Végzet
megszemélyesítésére szolgált, amelynek hatalma van kontrollálni az emberek ügyeit.
Ez mindenképpen túl van azon, amit a darab mutat: asszonyokat, akik ismerik a jövőt,
de nem úgy tűnik, hogy azt kontrollálnák is."
Bár az illúzió, a látszat szintén kulcsfogalma a Macbeth értelmezésének, mégis
azt gondolom, hogy nem egyszerűsíthetjük le a boszorkányok kilétét az illú¬
zió szimbólumára, mindenképpen meg kell hagynunk nekik az értelmezésben
a transzcendenssel való kapcsolatot, az emberen túli erők képviseletét, hiszen
ez Kurosawa filmjének elemzéséhez is elengedhetetlen.
» Janette Dillon: The Cambridge Introduction to Shakespeare’s Tragedies, Cambridge, Cambridge
University Press, 2007, 115.
3 Neil Forsyth: Shakespeare the illusionist: filming the supernatural in Russell Jackson (ed.):
The Cambridge Companion to Shakespeare on Film, second edition, Cambridge, Cambridge
University Press, 2007, 287.
*4 Gabriel Egan: Shakespeare, Edinburgh University Press, 2007, 182-186.
+ 266 +