Page 246 [246]
DOMA PETRA
ki, amelyek az adott politikai és társadalmi helyzetre reflektáló kritikai dalok vol¬
tak." 1891-re jutott el odáig, hogy saját előadást hozzon létre. Először a Nakamura¬
za színpadán lépett fel, s sikerét belépőjének köszönhette: az Oppekepee busit"
# y Ti énekelte, mikôzben japän zészlôval a kezében fel-alá szaladt a
színpadon.? Előadásához húsz amatőr színészt verbuvált, akikkel 1891 február¬
jában Oszaka külvárosában kairjó engeki IK BIRJA, vagyis megreformált dráma
meghatározással hirdették Az államigazgatás csodálatos története? (Keikokubidan
EFEISEH8) című előadásukat. Ezt követte nem sokkal később az Itagaki úr szeren¬
csétlenségének igaz története (Itagakikun szónandzsikki V 7=25& < TERE). Az
előadások népszerűek voltak, s a társulat több japán nagyvárosban is szerepelt
velük. A produkciók ugyan kabuki stílusúak voltak, de Otodzsiró egyre jobban
törekedett rá, hogy lazítson a műfajhoz kötődő szálakon és valami újabbat, fris¬
sebbet mutasson közönségének.?
Annak érdekében, hogy minél jobban megismerje a nyugati kultúrát, Japán
követeket küldött Európába és az Egyesült Államokba is. A szigetország a láto¬
gatások tanulságait figyelembe véve mindenkitől azt próbálta átvenni, amiben
a legjobbnak bizonyultak. Így például a britektől a tengerészetet és a vasutat, a
franciáktól a hadsereget és a törvényeket, a németektől a kormányzás felépítését
és az oktatást, az amerikaiaktól a mezőgazdaságot. A nyugati színházat azonban
senki nem tanulmányozta, ezért 1887-ben a legnagyobb elismerésnek örvendő
kabuki-színész, IX. Icsikava Dandzsúró szeretett volna külföldre menni és ta¬
pasztalatokat gyűjteni, ám vállalkozása végül kudarcba fulladt. Pár évvel később
Otodzsiró is arra a meglátásra jutott, hogy külföldi látogatásra van szükség, így
támogatóinak köszönhetően 1893 februárjától három hónapot töltött Párizsban
és a legkülönbözőbb előadásokat tekintette meg. Legtöbb esetben vígjátékokat,
vígoperákat, vaudevilleket és a nagy népszerűségnek örvendő melodrámákat
látogatta, melyek fő témája a szerelem volt, s a francia nyelv ismerete nélkül is
nagy hatással voltak rá (bár saját darabjaiban sokáig mellőzte a romantikus szá¬
lakat). Biztosan látta Adolphe d"Ennery háborús darabjának felújítását, a Peking
Anderson: Enter a Samurai, 11.
A kor legnépszerűbb és leghatásosabb dala, mely kiritizálta az új társadalom tisztviselőit és
az újgazdagokat. A dal refrénje az ,,O pe ke pe po pe po pó" pedig az európai katonai trombita
hangját imitálta.
2 Ortolani: The Japanese Theatre, 236.
A történet alapjául az 1883-ban megjelent népszerű Jano Rjúkei által írt novella szolgált, amelyet
pedig Plutharkosz Ihébai Epaminondas története ihletett. Anderson: Enter a Samurai, 16.
24 Az elbadas az 1882-es Itagaki Taiszuke (tH iH) (a Liberälis Part alapitdja) elleni merénylet¬
kísérletet mutatta be. A legenda szerint a földre zuhanó Itagaki a következőket kiabálta: , Itagaki
meghalhat, de a szabadság soha!"
Anderson: Enter a Samurai, 18.
+ 244 +