Page 224 [224]
SÁGI ATTILA
103-as tábláját, egyértelműen látszik, hogy a ma-soros ötsoros igék múlt idejű
képzése során az u-onbin a Kinki régióban máshol nem fordul elő, kizárólag a
Mie prefektúra szórvány területén.
A korábbi kutatások leírják, hogy a fent említett fontosabb hangtani változá¬
sok a Meidzsi-korszakban következtek be, amikor elterjedt az ún. te-forma, illet¬
ve a múlt idő köznyelvies képzése. Ez az oka annak, hogy a fentebb említett nóda
múlt idejű alak is már csak szórványosan, elsősorban Isze városban használt.
A dialektus későbbi történetével kapcsolatban Hirajama kiemeli, hogy ma már
néhány hangtani és nyelvtani jelenséget leszámítva egységesült és hasonlítani
kezdett a régió nagyobb aldialektusaihoz, elsősorban az oszakai nyelvjáráshoz, és
a régies beszédstílust ma már inkább az idősebbek használják. Ha megvizsgáljuk
az igetagadás képzését, észrevehetjük, hogy az idősebb nemzedék a kaku (ir’)
ige esetében az archaikus kakananda, a középkorúak a kakahenda, a fiatalabbak
pedig a kakahenkatta alakot használják a köznyelvi kakanakatta helyett."
Vakajama prefektúrában beszélt nyelvjárások
A prefektúra nyelvjárását kisúi dialektusnak hívják, amely a korábbi Kii tar¬
tomány elnevezésére utal (fujt Kii no kuni). Az elnevezés is mutatja, hogy
a dialektus a mai Vakajama prefektúra mellett, Mie prefektúra déli részein is
használt."
A nyelvjárás hangtani sajátosságai közül a legfontosabb, hogy a sza-mora
sor sok esetben da-sorként vagy ra-sorként realizálódik (pl.: zenzen — denden,
zabuton — dabuton stb.). Másik érdekesség továbbá az [ail magánhangzó-együtt¬
állás hosszan ejtett [e:] vagy [i:] magánhangzóként történő ejtése (pl.: nai helyett
nee vagy nii). Ez a hangtani különbözőség adja a prefektúrában használt nyelv¬
járások osztályozási lehetőségét is.
A dialektus nyelvtani sajátosságai nagyban hasonlítanak a szomszédos osza¬
kai dialektushoz, illetve felfedezhetők hasonlóságok a szintén szomszédos narai
dielktussal és a Mie prefektüräban hasznält dialektusokkal (pl.: n-fele igeta¬
gadäs). A dialektus legnagyobb eltérését a többi dialektushoz képest sajátos
4 Az Edo-kori források szerint a jelen idejű igetagadás képzésére a n tagadó toldalék (múlt idejű
nanda), illetve bizonyos igék esetében a jan toldalék jelent meg (pl.: deru [’kimegy’], dejan [’nem
megy ki ]).
Vakajama város nyelvjárását külön vakajamai nyelvjárásnak is nevezik (ÍNHÁIILI5 vakajama ben).
A két prefektúrában is beszélt dialektus főbb eltérését a hangsúlyrendszerek különbözősége adja.
Ugyanis a dialektus Vakajama prefektúrabéli használói következetesen a térségben elterjedt,
ún. oszakai és kiotéi hangsülyrendszer (KIRIÈT 7 EF Keihan siki aksueznto), míg a Mie
prefektúrabeli használóknál sok esetben a tokiói hangsúlyrendszer szabályai jelennek meg (fi
MXTIT b Tokió siki akuszento).
45
e 222 "