A reduplikációnak három típusát különböztethetjük meg. Beszélhetünk teljes
reduplikációról, részleges reduplikációról és triplikációról, habár hozzá kell fűz¬
nünk, hogy az utóbbi az első kettő szóalkotási módhoz képest mindenképpen egy
ritkább jelenségnek számít. Egyes nyelvészek szerint a részleges reduplikáció az
indoeurópai alapnyelvre és egyes indoeurópai nyelvekre jellemző, míg a teljes re¬
duplikáció inkább pl. az afrikai, a kínai, a japán, a malaj-polinéz stb. nyelvekre.”
„A teljes reduplikáció esetén a tő egész fonológiai anyaga megismétlődik"??,
a részlegesnél pedig a szóalak fonológiai anyagának csak egy része jelenik meg
ismételten, pl. a szó egy fonémája vagy a töve. Éppen ezért az előbbiekben be¬
mutatott ikerítés fogalmával megfeleltethetjük, hiszen az ikerítés folyamatában
is csak részleges szóismétlésre kerül sor. A részleges reduplikációt tovább oszt¬
hatjuk alcsoportokra, attól függően, hogy a reduplikáció során milyen változá¬
sokon ment keresztül az alaptag. Az általunk feldolgozott szakirodalom szerint a
részleges reduplikációnál többféle csoportosítás is létezik, akövetkezőkben ezek
közül ismertetünk kettőt:
Alaktani szempontokra támaszkodó felosztás:
1. magánhangzó-változással járó reduplikáció,
2. a szótagkezdő (onset) változásával járó reduplikáció,
3. amagánhangzó- és/vagy mássalhangzó-változással keletkezett rímelő sza¬
vakat magába foglaló reduplikáció.
A magánhangzó-változást érintő részleges reduplikációval keletkezett szó
komponensei általában önálló jelentéssel rendelkeznek, de e két tag által lét¬
rejött lexéma egy új jelentést hordoz. A szótagkezdő megváltozásánál valójá¬
ban mássalhangzó-változásról van szó. Az így keletkezett szavaknál a nyelvek
többségénél inkább az előtagnak van önálló jelentése, de természetesen vannak
esetek, amikor sem az előtag, sem pedig az utótag önmagában nem számít ér¬
telmes szónak. A harmadik csoporthoz tartozó szavaknál is csak a szótagkezdő
módosul, de esetükben beszélhetünk csak magánhangzó-változásról, vagy csak
mássalhangzó-változásról, vagy magánhangzó- és mássalhangzó-változásról
is. Náluk az ikerített szó szótagmagja és kódája mindig változatlan marad a
reduplikáció során."
Jelentéstani szempontok szerinti felosztás:
1. előtagjukban önálló alakú és jelentésű szóból eredeztethető reduplikáció/
ikerítés,
2 Keszler: Névmás — névmási jelentés, 484.