Page 38 [38]
LÁZÁR MARIANNA
megrendezett beiktatási ceremóniákról."" Innentől kezdve már illusztrációjá¬
ban és tartalmában is részletesebb, tematikus dokumentációk készültek a Négy
Égtájőr zászlókról, melyek ismertető szövegét gyakran maguk az ünnepségen
résztvevő művelt nemesek készítették. A forrásokból megtudjuk, hogy az egy¬
szerre monumentális és dekoratív kialakítású eszközök megjelenési formája nem
változott, a szokui ceremónia jellege viszont annál inkább." A híradások egyre
több részt vevőről számolnak be." A , belépőjegyet" váltó érdeklődők szemügy¬
re vehettek a palotakertben felállított iódókat már az ünnepség előtti napon.
A ceremóniát követő napon a buddhista szerzeteseknek is engedélyezték a még
két-három napra kiállított rituális tárgyak megtekintését." Egy ilyen nyüzsgő,
vidám ünnepség látványát az 1630-ban készült Goszokui gjókó-zu paravánkép"
GANT MIE) is megôrôkiti. Tôbb okból is különleges ábrázolásmód jel¬
lemzi: szinte példátlan"? módon megjeleníti a közrangú és nemesi látogatókat is,
minden hódót egyforma magasságúnak láttat, és feltűnően megnöveli méretüket
a korábbi tekercsképekhez képest, ezzel is hangsúlyozva azok monumentális
jellegét. A zászlókon látható állatalakokat igényesen, élénk színekkel kitöltött
kontúrvonallal festették meg. További különlegességként említhetjük az Azúrkék
Sárkány-zászló közelében játszó vidám kisfiú alakját.
Mivel a szigorú társadalmi hierarchia meghatározta az egyének lehetőségeit,
életterét és feladatait, az ókori csóga és szokui ünnepségek alkalmával még az ala¬
csonyabb rangú udvari nemesek sem vehettek részt a zártkörű, privilégikus udvari
ceremóniákon, nemhogy a közrangú emberek. Hiába létezett egy hasonló etikai
alapon kialakított (neokonfuciánus) társadalmi hierarchia az Edo-kor elején, a
rendszer már a 17. századtól bomlani kezdett, és új ideológiák és eszmék születtek.
Ez a változás akarva-akaratlanul befolyásolta a nemzeti kultúra hagyományait
is. Ha végigkövetjük a Kjótó Macsibure Súszei vonatkozó bejegyzéseit, láthatjuk,
hogy az új császár trónra lépésének és az ott használatos rituális eszközöknek
— mint a császár rituális hatalmát mutató látványos szimbólumoknak - egyre
nagyobb hírértéke lett. Mindez kizárólag Kiotóra és környékére korlátozódott,
4 A közigazgatási és kulturális híreket, valamint városi szabályozásokat közvetítő macsibure kiad¬
ványok tartalmát kizárólag az adott nagyvárosok jogi intézményeinek vezetői határozták meg,
a bakufu vezetői (a sógun vazallusai) és a buddhista egyház nem szólhatott bele szerkesztésébe.
A forrás nem említi, hogy északi vagy déli irányba fordították a zászlókat.
Momozono császár 1747-es beiktatási ceremóniáján 100 közrangú nő és 200 közrangú férfi vett
részt (Morita: Kinszei minsú, tennó szokui-siki haiken)
Kjóto Macsibure Kenkjúkai (ed.): Kjóto Macsibure Súszei, Tokió, Ivanami Soten, 1984.
A Japán Császári Hivatal tulajdonában van.
Mindössze két hasonló dokumentáció maradt fenn ezen kívül: Gomizunoo császár (1611) és
Meisó császárnő (1629) szokui-képe.
45
46
47
48
49
+36 +