Page 37 [37]
A NÉGY ÉGTÁJŐR DÍSZZÁSZLÓK SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA
A 16. század háborús időszakából több udvari nemesi napló?? és illusztrált
cen £
tekercskép" is beszámol a Négy Égtájőr zászlók használatáról, de egyik sem
részletezi jobban az ünnepség menetét a Bunan Goszokui Csódó-zu leírásánál.
ÚJABB VÁLTOZÁST HOZ AZ EDO-KOR
Az országegyesítés megvalósításával és a külföldi kultúra fokozatos kitiltásával
1600-tól megkezdődött a japán történelem legbékésebb és egyben legzárkózot¬
tabb időszaka. A japán nemzeti kultúra külső hatástól mentesen tudott fejlődni,
így ez az időszak szöges ellentétbe állítható azzal az ókori időszakkal, amikor
Japán a kelet-ázsiai kultúrkör részeként a kínai civilizáció meghatározó hatása
alatt állt. A Tokugava sógunok gazdaságot, kultúrát, vallást, oktatást, politikát
és társadalmat szabályozó rendeleteikkel egy új, neokonfuciánus alapokon nyug¬
vó hierarchikus rendszer megalkotásán és fenntartásán fáradoztak. A korszak
értelmiségi rétege a civil állami hivatalnokokká vált szamuráj nemesség volt, ők
alkották meg a korszak jelentős filozófiai és tudományos műveit. A Tokugava
kormányzat próbált jó kapcsolatot kiépíteni a kiotói császári udvarral: támogatta
a császári palota újjáépítését, a császári család vidéki rezidenciáinak felújítását
és földadományokkal is segítette az udvart."
Bár törvénykezés szerint már a Heian-kor vége óta nyilvánossá tették a szokui
ceremóniát, a valóságban szinte egyáltalán nem volt lehetősége egy közrangú
embernek részt venni rajta." Ez az állapot a középkori anarchia után csak az Edo¬
kor legelején változott, amikor a kiotói és edoi városi polgárság igazán érdeklődni
kezdett a császári udvari kultúra iránt, ami annak is köszönhető volt, hogy a
társadalmi hierarchia rendszere már a korszak első felében bomlani kezdett."
A 17. század végétől kiadott Kj6t6 Macsibure Suszei (IRABHTÄHFERHK), kio¬
toi ,hirtjsag” 1710-t6l rendszeresen beszámolt a Kiotói Császári Palotában
Pl. Niszui-ki (kit): Vasinoo Takajaszu naplöja.
Pl. Ocuki Tokimoto: Go-kasivabara csäszär 1521-es beiktatäsi ceremöniäjäröl készült tekercs¬
kép (RARE HENTAI). Nem maradt fenn eredetiben, kor4bban a Nomija nemesi család
tulajdonában volt.
Chie Nakane — Shinzaburo Oishi: Tokugawa Japan. The Social and Economic Antecedents of
Modern Japan, Tokyo, University of Tokyo Press, 1992.
Morita Tojoko: Kinszei minsü, tennö szokui-siki haiken — Jügaku tosite no szokui girei ken¬
bucu, in Nihon Kenkju, 32, Tokid, Kokuszai Nihon Bunka Kenkju Szentaa, 2006; Mura Kazuaki:
Szakuramacsi tennö to csötei unei, in Kinszei no csötei szeido to csöbaku kankei, Tokié, Tokyo
University Press, 2013.
Farkas Ildikó: Állandóság és változás: a japán történelem vázlata, in Farkas Ildikó (szerk.): 1s¬
merjük meg Japánt, Budapest, ELTE Eötvös, 2009, 21.
40
41
42
43
+ 35 +