Page 170 [170]
Bolha: még egyszer a fordítók szemérmességéről
[Lucretia:]
, Ha a természeten úgy erőt nem veszel,
Hogy Prokné módjára fecskévé nem leszel;
S palotámba szárnyon, vistát nem teszel:
Tudd meg, Hogy én velem vacsorát nem eszel!"
[Eurialus:]
, Bárcsak, (amint írod) Fecskévé lehetnék,
Hogy hozzád, Édesem! szárnyon repülhetnék!
Vagy pedig; Óh! Mert, ha személlyet vehetnék:
Bolha képibe is mennék; csak mehetnék!"
Végignézve az összes fent felsorolt fordítás megoldásait, látható, hogy az egyes for¬
dítók érzékenysége nem volt köthető tájegységhez, nyelvhez vagy foglalkozáshoz. A
világi állású olasz Braccesi volt az egyetlen, aki teljesen kihagyta a fecske-bolha uta¬
lást, a lengyel kisnemes Golian a fecskét meghagyta, de a bolhát eltörölte, a francia
Belleforest hasonlóképpen járt el. Az olasz Verniglione és az 1553-as névtelen angol
kiadás fordítója más, nagyobb műveltséget feltételező (, aláhulló arany eső") vagy ép¬
pen sokkal enyhébb (,egy kisebb dolog") kifejezésekkel helyettesítette a vérszívót,
míg a többiek lényegében érintetlenül örökítették át Piccolomini erotikus utalását
saját szövegeikbe. A Historia de duobus amantibus szövegében szinte ez a szexuális
allúzió az egyetlen, amelyet következetesen végig lehet vizsgálni minden fordítás¬
ban. Van ugyanis néhány olyan idézet, amelyek hiánya vagy megléte más okokkal is
magyarázható. Ilyen például a széttépett levél darabjait megköpködő Lucretia tette,
amely csak nagyon kevés fordításba kerül be, mint azt fentebb az 1708-as anonim
angol fordítás kapcsán említettem. További példa Hamnon és Ihamar vérfertőző
kapcsolatának ószövetségi története," amelyet könnyen annak a számlájára lehet
írni, hogy némely fordító nem akarta újabb nevekkel terhelni olvasóit, esetleg már a
fordítás forrásában is hiányosan vagy romlott alakban szerepelt az utalás, s így nem is
kerülhetett be a nemzeti nyelvű szöveg(ek)be, tehát nem feltétlenül a fordító erkölcsi
érzékenységének terhére kellene írnunk a kihagyást. Mivel a legtöbb fordítás esetében
csak szövegcsoportokra tudjuk szűkíteni a forrást, de pontos kéziratos vagy nyomta¬
tott forrást nem tudunk azonosítani, nem tudjuk teljes bizonyossággal meghatározni,
hogy egy kihagyás a forrás állapotát vagy a fordító szándékát tükrözi-e. A fecske és a
bolha esete tehát az egyetlen olyan fordítói döntést igénylő hely, amely statisztikailag
releváns adatsort biztosít számunkra a Hiszoria különböző fordításai alapján, ebből
az egy esetből azonban nem vonhatunk le messzemenő kulturális következtetéseket.
42 CSENKESZFAI Poórs 1791, 55.
43. CSENKESZFAI Poórs 1791, 57.
44 MATE 2019, 84-85.
168