Page 158 [158]
Csenkeszfai Poóts András magyar fordítása
király az ő szép feleségét [...]."" A novellában Lucretia a ház idős német szolgájától,
Sosiastól kér segítséget, hogy kapcsolatba léphessen Eurialusszal. Sosias vonakodik
az aktív közreműködéstől, de hamarosan felismeri, hogy a szerelmesek nélküle is
megtalálták a módját, hogy beszélhessenek. Ekkor dönt úgy, hogy fontosabb a család
jó hírnevét, mint az asszony erényét megőrizni, ezért részt vesz a szerelmi találkák
megszervezésében. A latin szöveghagyományban a déli-római és az északi-német
eredetű variánsok döntő különbsége, hogy ezen a helyen Sosias kinek vagy minek a
megszégyenülésétől fél. A római variánsokban, amelyet Oporinus 1554-es kiadása?"
és így a Pataki Névtelen fordítása is követ, Sosias a ház (domus) jó híréért aggódik.
„Nisi astu provideo, et hera peribit et domus infamiam subibit.”’”
Pataki Névtelen: III. 33. Elvész az asszonyom és háza megszégyenül, ha gondot
nem viselek.
Ehhez képest a német eredetű variánsokban, így a Csenkeszfai Poóts által követett
Opera omnia kiadásokban is a ház urának (dominus), vagyis az ő gazdájának becsületén
esett folttól fel a szolga. „Sensit dolum Sosias, secumque: „Frustra”, inquit, „amantum
conatibus obsto. Nisi astu provideo, et hera peribit et dominus infamiam subibit.”
Megfejti Sösiäs, mibe van a dolog,
Scilla, s Kharibdis közt hánykódik, tántorog;
Minthogy abba; ami miatt ő háborog,
Asszonya, s gazdája becsületi forog."
Az összehasonlító filológiai elemzés végére hagytam Poóts fordításának egy ér¬
dekes epizódját, amelyeknek a korábbi históriás énekben nincs megfelelője, mert
Piccolomini szövegének azok közé a leíró jellegű részei közé tartozik, amelyeket a
Pataki Névtelen a történet dinamikája szempontjából elhagyhatónak ítélt. A szóban
forgó rész Eurialus lovának leírása, amely Piccolomini novellájában egy egészen hosz¬
szú egybefüggő intertextus Vergilius Georgica című tankölteményéből (III, 79-88.)""
Az ágaskodó, pajkos ló a latin hagyomány egy részében?" Lucretia metaforája (Similis
illi fiebat Euryalo viso Lucretia), és ugyanezt az olvasatot követi Csenkeszfai Poöts
fordítása is. Az asszony-ló azonosítás egy másik helyen is megtörténik a novellában,
amikor Menelaus Pandalus közvetítésével Eurialus lovát kéri kölcsön, hogy azzal
373, RMKT XVI/9, 436; Oporinus 1554, 453.
Oporinus 1554, 438.
, Hacsak nem leszek előrelátó, az asszonyom elvész, és a háznak rossz híre kel."
376. CSENKESZFAI Poórs 1791, 77.
, Nyaka délceg, / És eleven feje van, horpasz hasa, domboru háta, / S büszke szügyén izom-öv duzzad. Szép még
a pirospej / S almáskék, az ezüstderes és szögsárga silányabb. / Hogyha pedig valahol messzebb fegyver zaja
zörren, / Nincs maradása, fülét hegyezi s fölreszket a teste, / S orrlika fú fojtott lángot horkanva-zihálva. / Sűrü
sörénye lecsüng és elfödi jobb szügye halmát; / Két csípője közül kimered nagy háta, miközben / Lent a talajt a
kemény pata már dübörögteti döngve." Vergilius összes művei 1973, 82. Lakatos István ford.
378 A variánsokra lásd: MÁTÉ 2018a, 307.
156