Page 147 [147]
OCR
Csenkeszfai Poóts András magyar fordítása táborába tartozott. Életműve részletes értékelésére még nem került sor, stílusáról és hatásáról legutóbb Csörsz Rumen István írt a közköltészeti hatások magyar irodalmi megjelenéséről szóló kötetében. A magam részéről, bevallom, nem vagyok elég jártas a 18. század végi magyar költészet nyelvi megoldásaiban ahhoz, hogy ne érezzem fullasztóan túlburjánzónak Csenkeszfai Poóts András fordítói stílusát, a latin eredetiben nem létező versbetéteket és áriákat, valamint a rengeteg plusz ismeretanyagot, amelyet a Piccolomini-szöveg eleve sűrű intertextuális szövetéből kiindulva Poóts még belegyömöszölt a maga magyar verziójába. Tehát itt a fejezet elején elismerem, hogy a fordítás esztétikai megítélésében nem tudok objektív lenni, ezért arra a továbbiakban nem is vállalkozom. Elsődleges célom a fordítás forrásának megállapítása, és azoknak a kontextusoknak a bemutatása, amelyekre korábbi kutatásaim alkalmassá tesznek:”* a Piccolomini-novella latin szöveghagyomänya, illetve a koräbbi magyar és egyéb nyelvű fordítások rendszerében helyezem el Csenkeszfai Poóts András Sénai Lukrétziáját. A forrás Csenkeszfai Podts Andras Sénai Lukrétzidja a szerz6 Ifjúi versei című kötetének részeként látott napvilágot 1791-ben. A publikálás dátuma révén Csenkeszfai Poóts munkája a második?" és egyben utolsó 18. századi fordítás Európában, amely Eneas Silvius Piccolomini Historia de duobus amantibusát választotta tárgyául. Ez azt jelenti, hogy e magyar fordítás forrásának keresésekor elvileg figyelembe kell venni a Historia teljes latin szöveghagyományát, amely a 15-16. századi tömeges másolatok és nyomtatványok?§ után a 17. század első felében még legalább további hét kiadással bővült.** Mint korábban leírtam, filológiai szempontból ezek a 17. századi kiadások, amelyek az Equitis Franci et adolescentulae mulieris Italae practice artis amandi, insigni et iucundissima historia ostensa cimet viselik, a latin szôveghagyomäny ün. Baccaruscsoportjába tartoznak. E szövegcsoportot német másolók és sajtó alá rendezők filológiai döntései határozták meg. A Baccarus-csoportnak csak a nyomtatványokat figyelembe véve tizennyolc tagja van: H 151, H 154, H 156, H 157, H 158, H 160, H 239, Lyon 1518, Bázel 1551, Bázel 1571, Frankfurt 1597, Frankfurt 1597 (különböző), Frankfurt 1600, Frankfurt 1606, Frankfurt 1625, Leiden 1648, Amszterdam 35 Csörsz 2016, 182-187. 36 MÂTÉ 2018a. 37 Az els6 forditäs ebben a században az ismeretlen angol munkäja: The History of the Amours... 38 A kéziratok és kiadások részletes leírása: MÁTÉ 2018a, 347-378. A frissített leírások megtalálhatók e kötet mellékletében. 39 MATE 2018a, 88, 137. j. 145
