Page 147 [147]
Csenkeszfai Poóts András magyar fordítása
táborába tartozott. Életműve részletes értékelésére még nem került sor, stílusáról és
hatásáról legutóbb Csörsz Rumen István írt a közköltészeti hatások magyar irodalmi
megjelenéséről szóló kötetében. A magam részéről, bevallom, nem vagyok elég jár¬
tas a 18. század végi magyar költészet nyelvi megoldásaiban ahhoz, hogy ne érezzem
fullasztóan túlburjánzónak Csenkeszfai Poóts András fordítói stílusát, a latin erede¬
tiben nem létező versbetéteket és áriákat, valamint a rengeteg plusz ismeretanyagot,
amelyet a Piccolomini-szöveg eleve sűrű intertextuális szövetéből kiindulva Poóts
még belegyömöszölt a maga magyar verziójába. Tehát itt a fejezet elején elismerem,
hogy a fordítás esztétikai megítélésében nem tudok objektív lenni, ezért arra a továb¬
biakban nem is vállalkozom. Elsődleges célom a fordítás forrásának megállapítása, és
azoknak a kontextusoknak a bemutatása, amelyekre korábbi kutatásaim alkalmassá
tesznek:”* a Piccolomini-novella latin szöveghagyomänya, illetve a koräbbi magyar
és egyéb nyelvű fordítások rendszerében helyezem el Csenkeszfai Poóts András Sénai
Lukrétziáját.
A forrás
Csenkeszfai Podts Andras Sénai Lukrétzidja a szerz6 Ifjúi versei című kötetének
részeként látott napvilágot 1791-ben. A publikálás dátuma révén Csenkeszfai Poóts
munkája a második?" és egyben utolsó 18. századi fordítás Európában, amely Eneas
Silvius Piccolomini Historia de duobus amantibusát választotta tárgyául. Ez azt jelenti,
hogy e magyar fordítás forrásának keresésekor elvileg figyelembe kell venni a Historia
teljes latin szöveghagyományát, amely a 15-16. századi tömeges másolatok és nyom¬
tatványok?§ után a 17. század első felében még legalább további hét kiadással bő¬
vült.** Mint korábban leírtam, filológiai szempontból ezek a 17. századi kiadások,
amelyek az Equitis Franci et adolescentulae mulieris Italae practice artis amandi, insigni
et iucundissima historia ostensa cimet viselik, a latin szôveghagyomäny ün. Baccarus¬
csoportjába tartoznak. E szövegcsoportot német másolók és sajtó alá rendezők fi¬
lológiai döntései határozták meg. A Baccarus-csoportnak csak a nyomtatványokat
figyelembe véve tizennyolc tagja van: H 151, H 154, H 156, H 157, H 158, H 160,
H 239, Lyon 1518, Bázel 1551, Bázel 1571, Frankfurt 1597, Frankfurt 1597 (külön¬
böző), Frankfurt 1600, Frankfurt 1606, Frankfurt 1625, Leiden 1648, Amszterdam
35 Csörsz 2016, 182-187.
36 MÂTÉ 2018a.
37 Az els6 forditäs ebben a században az ismeretlen angol munkäja: The History of the Amours...
38 A kéziratok és kiadások részletes leírása: MÁTÉ 2018a, 347-378. A frissített leírások megtalálhatók e kötet
mellékletében.
39 MATE 2018a, 88, 137. j.
145