Page 87 [87]
Francia fordítások: Louvencourt és két kevéssé ismert francia fordítás
Tudomásom szerint Richter hivatkozása azóta csak Michael Bideaux említette a
fordítást már hivatkozott cikkében, de annak részletes elemzésébe nem bocsátkozott.
Alessandro Braccesi olasz szövege önmagában megérné a kritikai szövegkiadás elké¬
szítését, s annak tükrében talán ki lehetne mutatni, hogy a francia fordítás Braccesi
melyik kiadásán alapult. Ilyen munkák hiányában azonban magam is csupán a fordí¬
tás létezéséről tudok hírt adni.
A másik francia fordítás létezésére Robert Schindlernek az illusztrált franciaorszá¬
gi eredetű Piccolomini-kéziratokról szóló monográfiája hívta fel a figyelmemet."
A francia nyelvű illusztrált kéziratban fennmaradt fordítást Szentpétervárott, az
Ermitázs Rajzgyűjteményében őrzik az Inv. N" Orr 21. jelzeten. A kódex Michail
Golitzin könyvtárából került az Ermitázs Központi Gyűjteményébe 1886-ban (jel¬
zete akkor Inv. N° 78170 volt), majd 1934-ben került mai őrzési helyére. A bőrköté¬
ses, in octavo méretti pergamenkddexben egy egész oldalas miniatura talalhatd, amely
Eurialust és Lucretiát ábrázolja." A kötet hátsó borítóján tintával Roman d Euria! et
de Lucresse megjegyzés. Terjedelme 101 oldal, tartalmazza a Caspar Schlicknek, illet¬
ve a Mariano Sozzininek szóló levelek fordítását, s ezt követi a történet (pp. 1-85). A
86-101. oldalakon pedig verses szöveg olvasható, talán ajánlás. Robert Schindler szí¬
vességéből beletekinthettem abba a néhány felvételbe, amelyeket ő kapott meg az Er¬
mitázsból korábban. Ezek alapján a kódexet leíró 19. századi katalógusban olvasható
adat téves, az első dedikációs levél címzettje természetesen nem Caspard Bach,
hiszen a név helyes olvasata egyértelműen Caspar Schlick. A 85. oldal alján látszik,
hogy Piccolomini történetének a következő zárómondata szerepel franciául: , Nec
amatorium bibere poculum studeant, quod longe plus aloes habet quam mellis.”! Ezt
követi egy egymondatnyi személyes intés a fordítótól, hogy a történet példázat, amely
a szerelemben rejlő veszélyek elkerülésére figyelmeztet. Végül az oldal alján aláhúzva
a következő mondat áll: , [ci finit la livre de Lucréce." Miután megbizonyosodtam
róla, hogy a francia fordítás valóban latin forrásra mehet vissza, ruszista kollégám,
Kalavszky Zsófia segítségével megpróbáltam beszerezni a kódex fotómásolatait. Né¬
hány levélváltás után 2021 szeptemberében kaptunk utoljára választ az Ermitázsból,
amikor egy előszerződést ígértek és árajánlatot, de ezután nem jelentkeztek.
Robert Schindlernek az illusztrációk művészettörténeti kapcsolatait feltáró kuta¬
tása nyomán arra lehet következtetni, hogy ez a fordítás hamarabb keletkezhetett,
mint az Octovien de Sant-Gelais, illetve az Anthitus la Favre nevéhez fűződő francia
Historia-verziók. A fordító célja talán a pontos tartalomátadás lehetett, hiszen a for¬
dítás tartalmazza a kísérőleveleket is, nem csupán a szerelmi történetet, és prózában
166 SCHINDLER 2016, 185.
167 SCHINDLER 2016, 248, 124. ábra.
158 . GUNZBOURG red. 1866, 213, nr. 900.: , Le texte y est précédé de deux épitres de l’auteur; l’une a Messir Gaspard
Bach, Seigneur de Neufchatel, l’autre 4 Marian, docteur en droit canon et en droit civil [...]."
1 MÂTÉ 2018a, 302.
85