s ha a szűkebb és a bővebb szövegállapotot is lemásolták erről a kéziratról, akkor
egymástól jelentősen eltérő szöveghagyományozódási láncoknak is fontos láncsze¬
me lehetett (volna) ez a ms Ps6 kódex.
Mint a ms Ps5 kapcsán említettem, alapállapotában ms Ps6 is olyan kézirat, amely
viszonylag jól besorolható az E. J. Morrall által meghatározott szövegcsoportokba.
Azok alapjän az X-ägban (inveniat/deseruit) a (Tum dormitum ibimus) — (fortunis) —
(Satio) — (carmen pergratum) csoportokba sorolhaté a sztemman, de az ezek alatt el¬
helyezkedő csoportalakító hibákat már nem tartalmazza. Nem tartozik bele tehát
sem a Morrall által kimutatott valde-,"" sem a nullisgue-" csoportba, mivel az adott
helyeken a megfelelő suapte, illetve pullisgue olvasatokat tartalmazza:
ms Ps6, 45v: Nisi suapte casta sit mulier [...].
ms Ps6, 57r: pullisque tunicis usa.
Ezenfelül beletartozik a Morrall által megállapított sedens-csoportba, ellenben az
azon belül csoportalakító hibának minősülő olvasatok nem jellemzik.
ms Ps6, 47r sedens propius
Helyesen tartalmazza ugyanis a miror ego és az Árgus custodivit olvasatokat is,
vagyis nem tartozik bele a Morrall által megállapított Argus om. csoportba, illetve a
Misereor/Adonis csoportba sem.*?
ms Ps6, 45v Argus custodivit
ms Ps6, 45v miror ego mei
ms Ps6, 54v Diomedesque meus
Morrall nyomán haladva még egy fontos tulajdonsága van ennek a kódexnek:
akárcsak a H 236 kiadásból, ebből is hiányzik az ex usu szintagma:
ms Ps6, 50r hic rumor [8 ex usul venit eurialo
Eredeti állapotában, a másolásakor tehát a ms Ps6 szövege sokban hasonlíthatott
a H 236 kiadás szövegéhez, Morrall stemmáján lefelé haladva a következő csopor¬
tokba sorolható lehetett: (inveniat/deseruit) — (Tum dormitum ibimus) — (fortunis) —
(Satio) — (carmen pergratum) — (Argus/Miror) — (pullisque) — (ex usu om.). Lényegesen
különbözött azonban tőle abban, hogy amig a H 236 a suapte/accedens, addig a ms
Ps6 a suapte/sedens olvasatokat tartalmazta.
A kéziratos hagyományban ms Ps6 közeli rokonai olyan szövegváltozatok, ame¬
lyek többségéről már volt szó fentebb a pienzai ms Pi kapcsán: mss CV1, Tr2, Ox,
Ps1, Ps5. A kéziratok egymáshoz való viszonyának vázolásához alább hét szöveghe¬
lyet mutatok be. Mint fentebb említettem, akárcsak ms Pi, a párizsi ms Ps6 is épen
tartalmazza a három bibliai alak, Dávid és Salamon király, valamint az erős Sámson