Oldal 26 [26]
A szöveghagyomány feltárásának újabb fejleményei
10. Párizs, Bibliothégue Nationale, NAL 500, jele: Ps9
11. Pärizs, Bibliotheque Nationale, Latin 6716, jele: Ps10
12. Los Angeles, J. Paul Getty Museum, ms 68, jele: ms LA
A lipcsei, a két giesseni, valamint a pienzai kézirat az összes kéziratos Historia¬
szövegtanú, amelyet azokban a gyűjteményekben számontartanak. Mostani vizsgá¬
lataim révén szintén sikerült mind a tíz, ma Párizsban 6rzôtt Historia-kéziratot is
elhelyeznem a sztemmán. A tíz párizsi szövegtanú teljesen véletlenül fele-fele arány¬
ban sorolható be a szöveghagyomány X- és Y- ágába. Az X-ágba tartoznak a mss Ps1,
Ps3, Ps5, Ps6 és Ps8, mig az Y-ág tagjai a mss Ps2, Ps4, Ps7, Ps9 és Ps10 kéziratok.
Fontos újdonság, hogy a ms Ps10 kéziratot összehasonlítva a Getty Museum különle¬
gesen díszes, miniált ms LA kéziratával, igazolni tudtam a művészettörténész Robert
Schindler felvetését, aki a két kódexet szorosan összetartozónak vélte. "!
Az újonnan feltárt, összesen tizenkét kézirat közül hét az X-ágba (mss Lp, Gi, Gs,
Pi, Ps5, Ps6, Ps8) sorolhaté be, a tobbi 6t, mss Ps4 és Ps7, Ps9, Ps10 és LA pedig az
Y-ág tagja. Az X-ágba tartozó kéziratok közül mss Lp, Gi, Gs és Pi magasan állnak
a sztemmán (inveniat/deseruit-csoport), ezért az E. J. Morrall altal megállapított fő
variánsok alcsoportjai kevésbé alkalmazhatók rájuk. Ezzel szemben a három párizsi
kézirat, Ps5, Ps6 és Ps8 jól leírhatók Morrall kategóriáival. Az Y-ágba tartozó öt
kézirat közül Ps4 és Ps7 féltucat olvasat alapján a római kiadási helyű nyomtatvá¬
nyokkal, illetve itáliai iszoria-másolatokkal rokonítható. A Ps9 kézirat legközelebbi
rokona a ms Ps3, és a benne lévő hibák az ún. Baccarus-csoport felé mutatnak, de
a csoportnak nevet adó hiba a magyar lovag névváltozatával még nem jelenik meg
benne, tehát annál a csoportnál magasabban áll a sztemmán. Végül a mss Ps10 és
LA kéziratok közös ősre mennek vissza, s valószínű, hogy egy itáliai kódex szolgált
mintául hozzájuk. A ms LA másolási és kifestési folyamata jóval a befejezés előtt
megszakadt, ugyanis a kézirat nem tartalmazza a Historia teljes szöveget, és nem
csupán a kódex vége csonka, de a történet közben is vannak hiányok a szövegben. Az
összetartozó kéziratok részletes bemutatásának alább külön alfejezeteket szentelek.
Ami a nyomtatott hagyománynak az 1571-es bázeli Opera omnia kiadás után
megjelent tagjait illeti, ezekből hetet tartanak számon a katalógusok:
1. Hilarius Drudo, Equitis Franci et adolescentulae mulieris Italae partica artis amandi
insigni et iucundissima historia ostensa [...], Frankfurt-am-Main, 1597.”
2. Frankfurt-am-Main, typis Ioannis Saurii, impensis Cornelii Sutorii, 1597.
3. Frankfurt-am-Main, Ursellis ex officina typographica Cornelii Sutorii, 1600.
4. Frankfurt-am-Main Ursellis, ex officina Cornelii Sutorii, 1606.
1 ScHINDLER 2016, 24.
52 Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban mind a főszövegben, mind a Variánslista című mellékletben csupán
Frankfurtként hivatkozom erre a kiadási helyre.
24