Oldal 16 [16]
A Historia de duobus amantibus szöveghagyományának X-ága: fő szövegcsoportok
mss Bp1, Mf, Me, Mg, Mh, M, Mk, Mj, Mr, Mü, Ms, Mm, MI, RCo, RCa, CV1,
CV2, CV3, CV4, Ir1, Tr3, WOs, Ox, N, FiC, P1, P2, Ps1, Ps2, WUn1, Ps3, Ps4,
Ps7, Gi, Gs, Pi, Lp. H 151, H 154, H 156, H 157, H 158, H 160, H 213, H 215, H
216=C61, H 217, H 220, H 222, H 225, H 228, H 230, H 231, H 232, H 234, H
237, H 239, C 59, C 61, H 223=C 62, C 64, C 65, C 68=P 155, C 69, C 71, C 72,
RSuppl1, R 3, R 4, BMC IV 44, Lyon 1505, Lyon 1518, Bäzel 1545, Bäzel 1551,
Bazel 1554, Bazel 1571, Frankfurt 1597, Frankfurt 1600, Amszterdam 1651.
A nyomdahiba tehat a carmen amatorium- és a carmen pergratum-csoportokat alakitja
ki a szöveghagyomány X-ágában, amíg ez a probléma az Y-ágban nem jelentkezik.
Eddig a pontig Morrall az X-ágba tartozó variánsokat mindig kétirányú leága¬
zásokkal tudta ábrázolni a sztemmán - noha kereszteződések a szöveghagyomány
kisebb ágai között eddig is megfigyelhetők voltak, például a socio/sacio-csoport nem
egészen éles elkülönülése kapcsán. A családfa alsóbb ágait azonban jóval kisebb szö¬
vegcsoportok adják.
Az antwerpeni H 236 kiadás több szöveghely miatt is közel állhatott ahhoz a
variánshoz, amely az 1553-as angol anonim fordító forrásául szolgált. Erre mutat
többek között az a /ocus, amely a narrátornak a női rafinériáról szóló kommentárjában
olvasható, amikor Lucretia féltestvérét próbálja felhasználni, hogy megszervezhes¬
sen egy találkát Eurialusszal. A narrátor szentenciózus megállapítása szerint, ha egy
asszony saját magától nem tisztességes, akkor a férjének felesleges erőlködnie azzal,
hogy bezárja:
Nisi suapte casta sit Ÿ mulier, frustra maritus nititur ponere seram." Morrall H 236
Maté mss Pi, Lp, Gi, Gs, Ps5, Ps6.
Ettől eltérően a swapte helyett a valde nagyon, igen olvasat szerepel né¬
hány kiadásban:
Nisi valde casta sit mulier H 219, P 157, H 226.
A H 236 kiadás hordoz két másik olyan olvasatot is, amelyekkel szemben egy
római, egy santorsói (talán velencei) és több biztosan velencei nyomtatvány külön
csoportot alkot. Az egyik Eurialus negyedik leveléből való, amelyben a férfi könyörög
Lucretiának, hogy végre vegye be őt kegyeibe, meggondolva, hogy milyen kínokat
állt ki érte:
Ovip., Am. 1 8, 43. ,ludunt formosae; casta est, quam nemo rogavit.” Ovip., Am. III 4, 1-8. ,,Dure vir, inposito
tenerae custode puellae / nil agis; ingenio est quaeque tuenda suo. / siqua metu dempto casta est, ea denique casta
est; / quae, quia non liceat, non facit, illa facit! / ut iam servaris bene corpus, adultera mens est; / nec custodiri,
ne velit, ulla potest. / nec corpus servare potes, licet omnia claudas; / omnibus exclusis intus adulter erit.”
, Ha önszántából nem szemérmes az asszony, hiába kényszeríti lakat alá a férje."
20 Morra t 1996, 226.
14