Page 510 [510]
508 VI. ÖSSZEGZÉS
A félmúltba visszatekintve a III. részben (7-9. fejezet) azt látjuk, hogy 1949
és 1989 között sem állt meg a somlyói búcsújárás és a kegyhely élete, csak olyan
elkötött végtagokhoz hasonlított, amelyekből fokról fokra kiszorul az eleven vérke¬
ringés. Több könyv tárgya lehetne — mint ahogy tárgya is — az, hogy Romániában
miképpen bontakozott ki a kommunista-szocialista hatalmi berendezkedés, hogyan
lehetetlenítette ez el az egyházak, köztük is különösen a katolikus egyház műkö¬
dését, hogyan számolta fel a szerzetesrendeket, iskolákat, az egyházi intézmények
még megmaradt társadalmi és gazdasági alapjait. Mégsem mondhatjuk, hogy ösz¬
szefoglalásunk minden tekintetben kidolgozott előmunkálatokra támaszkodhatna.
Különösen az erdélyi magyar katolikus egyháztörténet eredményei hiányosak, és
néhány emlékezésen kívül gyakorlatilag nincsen feldolgozva a ferences rend tör¬
ténete sem. Ha csak vázlatosan is, szükséges volt pótolni ezt a hiányt, ha a som¬
lyói búcsújárás hátterét érteni akarjuk. Hasonlóképp egyáltalán nem volt eddig
megírva a csíksomlyói kegyhely szocializmus kori történetének sem a külső, ,,inf¬
rastrukturális" része, az épületek, terek laicizálása, az egyháziak hősies törekvése
a megmaradás érdekében; sem pedig az, hogy negyven évig a lelkipásztorok, egy¬
házmegyés és ferences papok hogyan tettek meg mindent azért, hogy ellenállja¬
nak az egyeduralomra törő ideológiák nyomásának, hogy megtartsák az ünnepeket
a maguk eredeti mivoltában, és hogy átörökítsék az egyház által képviselt érték¬
rendet. A fejezet végén távolabbra is kitekintünk, az ellenpontot jelentő szabad¬
ság földjére: az észak-amerikai magyar ferences közösségre és az általuk kiépített,
évtizedeken át működő , amerikai Csíksomlyó"-ra. Ez eddig csak belső ferences
rendi emlékezetben élt, így manapság alig van valaki, akinek magyar és egyházi
szempontból bármit is jelentene Youngstown neve - ezt a helyet is illő elhelyezni
a hazai tudományosság térképén.
1949 után a kegyhely és az ottani ünnepek hagyományos formái megszűntek, ám
ez inkább csak felületesen nézve igaz. Az elmúlt harminc évben ezekről az évtize¬
dekről csak a tilalmakat hangsúlyozó sommás említések voltak olvashatók, a rész¬
letek nem kerültek napvilágra. Közelebbről látszik, hogy a hagyományos ünneplés
valójában inkább rejtetten folytatódott, ezzel folytonosan egy látens emlékezetben
tartották meg a múltat. Ezúttal már nemcsak és nem is annyira az évszázadokkal
korábbi, az eredettörténeti elbeszéléssel átörökített múltat, hanem a szabad és nyil¬
vános ünneplés radikálisan megszakított közelebbi múltját is. Korabeli és későbbi
emlékezések, titokban vezetett jegyzetek és levéltárban archivált dokumentumok
teszik lehetővé, hogy e négy évtized búcsújárását jellemezni tudjuk. A fordulat
után körülbelül húsz évig, 1970-ig tartott a keményebb elnyomás, azután a lassú
olvadás ideje. 1951-1957 között egyetlen ferences sem működhetett Somlyón,
aztán pedig 1970-ig egyedül egy páter, P. Daczó Lukács. Ő volt az, aki szívós és
csöndes munkával a legnehezebb időkben is megtartotta Csíksomlyót annak, ami:
a búcsújárás szent helyének. Emellett kitartóan írta és rejtegette feljegyzéseit is,
amelyek sok száz oldala túlélt házkutatást, költözést, ma pedig nélkülözhetetlen - és
itt először elemzett - forrásanyagot jelent. Kiderült, hogy Csíksomlyót a hatalom