Page 509 [509]
OCR
20. ÖSSZEFOGLALÓ 507 amiből ajándéktárgyat alakítanak, kultusztárgynak sem tarthatjuk, mert nincsen kultusza. Nemigen beszélnek róla, nincsenek róla történetek, mint a kegyszoborról, és sehol máshol nem játszik szerepet, csakis a pünkösdi búcsús körmenetben. Ott viszont évszázados helye van, tíz- és százezrek láthatták, követhették — ezért különös, hogy milyen keveset tudunk róla. Mégis nagy a presztízse, ami kifejeződik abban, hogy a templom szentélyében tartják, hogy körmeneti hordozásának rendjét akkor is megtartották, amikor a valódi körmenet már megszűnt, és ahogy számontartják azokat a fiúkat, akik egyedül vagy egymást váltva, egymásnak segítve a búcsús körmenetekben végighordozták a hegyen. A pünkösdi búcsújárással kapcsolatban ma is kikerülhetetlen érinteni az eredet történetét. Erről most is csak annyit állíthatunk biztosan, hogy a búcsú eredetéről nincs megnyugtatóan biztos történeti tudásunk. E tekintetben Csíksomlyó nem különbözik számos más búcsújáró helytől, még azoktól sem, ahol van forrásokkal alátámasztható , kezdő" esemény. Csíksomlyón is több más búcsú van - a templom búcsúünnepe, Mária neve napja -, amikor régente ugyanarról a környékről számos búcsújáró felkereste a kegyhelyet, és senkinek nem okozott fejtörést ezek „eredete”. A pünkösdi búcsú az egyetlen, amelynek két és félszáz éve ismert eredettörténete egy hitvédelmi konfliktus emlékében gyökerezik, ahol a fegyveres fejedelmi erőszak fölötti győzelem több változatban leírt elbeszélése szolgál a búcsújárás megindoklásaként. Sok év kutatás során bebizonyosodott, hogy a János Zsigmond fegyveres csapataival megkísérelt hitterjesztés nem lehetett történeti esemény, így a győzelem története is egy későbbi, megalkotott elbeszélés; nem a history, hanem a story körébe tartozik, nem történelem, hanem történet. Nem az egyetlen eset, amikor ilyesmi történik. Az elbeszéléssel kapcsolatosan az utóbbi tíz év értelmezéseinek áttekintése során arra lehetünk figyelmesek, hogy világosan megkülönböztethető a búcsú eredetének történeti és szimbolikus értelmű felfogása. Az előbbi szakmai vita tárgya lett, utóbbi a szimbolikus mezőben van, ahol kritikus szakmai megközelítés már nem érheti el, ahogy más erős szimbólumokkal, kultuszokat megalapozó történetekkel sem lehet vitába szállni. A szimbólum érvényessége széles körben kétségtelen: a búcsú átéléséhez szinte elválaszthatatlanul hozzátartozik annak fogadalmi jellege. Ez összeköti a 16. századi hitújítás és harcos hitvédelem, a székely szabadság és ellenállás korát a mával, amikor az újításokkal szemben ismét előtérbe kerül a ragaszkodás a katolikus hithez, az ellenállás a szabadsággal és a nemzeti hagyományokat támadó törekvésekkel szemben. Ez a szoros kapcsolat a pünkösdi búcsút egyszerre tartja meg mindenkori vallási ünnepnek, és jelent kapaszkodást a múltba, amit aztán újra meg újra aktualizálni lehet. A búcsújárás szertartásrendje ugyancsak a 17. századtól alakult olyanná, amilyennek a 18. század végén és tovább egészen a 20. század elejéig ismerhetjük; ezt a rendet a körmenetet tekintve Majláth Gusztáv Károly változtatta meg 1908ban. A búcsú rendje és folytonossága az első világháború végével, a hatalomváltás folytán megszakadt, majd a trianoni békeszerződést követő években újjáalakult. A hagyomány ereje sokkal erősebbnek bizonyult a politikai tilalmaknál.
