Oldal 508 [508]
506 VI. ÖSSZEGZÉS
Fő módszerünk a történeti szemléletű néprajzi-antropológiai jelenkutatás, tekin¬
tetbe véve az időben lezajló változásokat és azok máig nyúló hatásait, emlékezetét.
Megfigyelésre, beszélgetésekre, írott (szakirodalmi, levéltári, sajtóban megjelent)
és képi (fénykép, film, videó) forrásokra épül. Megvannak a természetes korlátai,
ezért bármennyire is törekszik a teljességre, azt mégsem érheti el, és több megál¬
lapítása továbbfejleszthető vagy korrigálható lesz.
A régmúltra, az 1949 előtti évszázadokra visszatekintve a II. részben (4-6. fe¬
jezet) abból indultunk ki, hogy ez az időszak formálta ki a kegyhely egészét, annak
szellemi környezetét, természeti és épített térszerkezetét, alkotta meg a rituális
tisztelet tárgyait, és alakította ki az ünneplés formáit, szertartásrendjét. Mindez
a mai napig meghatározó a diktatúra négy évtizede, majd a rendszerváltást követő
három évtized során. Tudatos emlékezéssel vagy anélkül, rejtett vagy nagyon is
nyilvánvaló módon viszonyítási kereteket jelentettek.
A középkor elejétől (akár már a honfoglalást követően) kezdett kiformálód¬
ni a Székelyföld csíki régiójának magyar, székely, katolikus-keresztény lakossá¬
ga, közösségeinek rendje, ideértve a szerzeteseket is. Van, amit ebből viszonylag
tisztán látunk, más lényeges dolgokban viszont, mint például a térség keresztény
hitre térése, alig tudunk részleteket. Biztos pont az erdélyi püspökség 1009-ben
történt megalapítása: ettől kezdve bizonyára eltartott száz-kétszáz évig a helyi
egyházi szervezet kiépülése, ami aztán az 1330-as években keletkezett pápai ti¬
zedjegyzékek adataiban már előttünk áll. A ferencesek megtelepedését az 1400-as
évek első évtizedeitől vehetjük biztosra, templom és rendház az 1440-es évektől
állt. A csíksomlyói kegyhely szent tereinek kialakulása ugyancsak a középkorban
indulhatott meg, még akkor is, ha esetleg feltételezünk írásos forrásokban nem
rögzített korábbi kultuszhelyet. A kora újkorban, a hitújítás idején, amikor az er¬
délyi katolikus egyház intézményi szerkezete szinte teljesen összeomlott, a csíki
ferences rendház több-kevesebb folytonossággal tovább működött; ez vetette meg
az alapját a 17. században bekövetkezett újjáépítésnek, és emelte egyre magasabb
szintre nemcsak az erdélyi ferenceseket, hanem különösen Csíksomlyót. Az önálló
ferences rendtartomány 1729-től már számos rendházzal, iskolával és egyre gya¬
rapodó létszámú szerzetessel rendelkező kiterjedt szervezet volt.
A 16. századból származik a jelentős művészi értékű gótikus Mária-szobor; en¬
nek sok hasonló erdélyi szász és magyar társa van a korszakból, de hasonló méretű
nincsen, és egyik sem jutott el a tiszteletnek arra a fokára, mint a csíksomlyói. Saj¬
nos ma még nem ismerjük a szobor készítési helyét, sem azt, hogy hol volt , élete?
első évtizedeiben, honnan és hogyan került Csíksomlyóra; annyi bizonyos, hogy
a főoltáron az 1661-es tatár betörés utáni helyreállításkor helyezték el, és már akkor
napsugár-koszorúval díszítették. Az is bizonyosnak látszik, hogy korábban egy szár¬
nyas oltár középponti alakja volt, mellette két kisebb méretű női szent alakja állt.
A kegyszobor mellett a kultikus tisztelet tárgyaként a maga nemében egyetlen
a labarum néven ismert sajátos formájú és szerkezetű tárgy. Nehéz is lenne beso¬
rolni: nem baldachin, nem lobogó, amit bárhol le lehetne másolni, nem is jelvény,