Oldal 507 [507]
20. Összefoglaló
Ke célja annak megértése és elemző bemutatása, hogy a 20. század má¬
sodik felében mi minden történt a csíksomlyói pünkösdi búcsújárással azt kö¬
vetően, hogy annak több évszázados folytonossága 1949-ben a diktatúra nyomá¬
sára megszakadt, majd 1990-től újraéledt. Másként fogalmazva: hogyan alakult át
a 20. század második felében a kommunista fordulatot követő negyven, majd
a rendszerváltást követő tíz-húsz évben a kegyhely és a búcsújárás? Mi maradt
eleven, mi kopott le ezek hagyományos kereteiből? Hogyan ragadható meg egy
lappangó ünnepi hagyomány az egyházüldözés időszakában? Hogyan éltek közös¬
ségek és egyházi vezetők a politikai hatalom szorítása és lazulása közepette a saját
erőforrásokkal, hogyan feszegették a határokat, hogy találták meg a rejtett ünnep¬
lés lehetőségeit? Hogy biztosította ez a búcsújárás folytonosságát? Mi vezetett
ahhoz, hogy 1989 után az ünnep úgy éledt újjá, hogy egyszerre tartotta meg régi
arculatát és öltött egészen újat? Hogyan terebélyesedett ki a teljes magyar nyelv¬
területre a bücsü vonzäsköre, és mi módon lett Csíksomlyó , nemzeti kegyhely",
turistacélpont, médiaesemény és együttes élmények megélésének színhelye? A téma
sok összetevője több évszázados múltra és szívós hagyományokra tekint vissza,
miközben az ünneplést meghatározó erővel alakították a külső kényszerek, a tör¬
téneti fordulatok és a modernizáció folyamatai.
A kegyhely és a búcsú megértésének szándéka nem titkoltan a búcsús élmény
háttere előtt formálódott ki. Az élményre, megfigyelésre, a részvételre és kívülál¬
lásra, a tárgyszerűségre és a személyes tudásra törekvés együttesen motiválta és
formálta ki az értelmezés kereteit. A saját és a mások megtapasztalása, megélése,
mindennek szavakba öntése, a szokássá váló, avagy csak egyszerinek megmaradó
cselekvések megfigyelése arra indított, hogy - vizuális hasonlattal élve — a távol¬
ról felvett nagytotálok után fokról fokra ráközelítsek a részletekre; hogy a jele¬
neteket, a helyszíneket, csoportokat kistotálban is láthassam; hogy a szereplőket,
vezetőket, tárgyakat, akár a mozdulatokat is premier plánban figyelhessem meg,
és még tovább haladva a csak makróval látható legapróbb részletekbe is bele¬
mélyedjek. Tudatában vagyok, hogy mindez csakis együtt alkot szerves egészet,
hogy az egész részei és azok kisebb részletei elszakíthatatlanul összetartoznak.
Mindeközben a kutató folyamatos reflexióra is kényszerül: mennyire számíthat
megfigyelőnek és/vagy résztvevőnek, a kettőnek milyen arányai váltakoznak akár
egy-egy órán belül is.