Oldal 469 [469]
19. A NEMZETI ARCULAT 467
élénk vitát váltott ki."!" Ebben a kontextusban Somlyó mint a megmaradás egyik
oszlopa, záloga tűnt fel."? A nemzeti jelző csak 1939-ben tért vissza újra Boros
Fortunát (a későbbi tartományfőnök, majd vértanú) írásában, amikor a , történelmi
jog" említése már előrevetítette a közelgő változásokat:
Azt hiszem, mindazoknak, akik tanúi voltak a pünkösdi nagy eseményeknek,
bizonyítani nem szükséges, hogy nekünk, székely katolikusoknak történelmi
jogaink vannak Csiksomlyóhoz, és csak bűnös s avatatlan kézzel nyúlhatnánk
hozzá, ha ezen jogok kiköveteléséért nem harcolnánk, fenntartásáért áldozatot
nem hoznánk és a régi liberális szellem sorvasztó egykedvűségével, tudatos
számításával fosztanánk meg népünket e szent hely ihletétől, a vallási élet vé¬
dőbástyájától és nemzeti létünk vasba kovácsolt láncszemeitől.""?
E szavak a következő pár évben rendre visszaköszönnek a műveiben. Az lehet
a benyomásunk, hogy Boros Fortunát sikerrel vitte be a köztudatba a fogalmat,
illetve fogalmazta meg a köztudatban élő felfogást. 1942-ben megjelent Csíksom¬
lyó, a kegyhely című könyvét ebben a felfogásban ismertette a jezsuita alapítású
budapesti társadalmi és tudományos szemle, a Magyar Kultúra:
Csíksomlyó nem egyszerű kegyhely, egy a sok közül, hanem világviszonylatban
is az ún. nemzeti szentélyek sorában foglalhat helyet. Áll ez különösen szé¬
kely vonatkozásban, de a felszabadulás óta látni, hogy ez lesz általános magyar
szempontból is."
1940-ben, a második bécsi döntés nyomán Magyarországhoz visszatért Észak-Er¬
delyben Csiksomlyö a hálaadó ünnepek egyik kitüntetett helyszíne volt. Az őszi
Märia-napi búcsún jelentek meg a kegyhelyen először hangsúlyosan a nemzeti lo¬
bogók és más szimbólumok, s ennek jegyében vonult fel a zarándokok tömegében
magyar katonák egy csoportja zárt alakzatban, sisakban. Erről az időről a legko¬
rábbi szöveg miskolciak csíksomlyói látogatását idézi fel, és kertelés nélkül hozza
összefüggésbe a kegyszobor Patrona Hungariaeként értelmezett alakját azzal, hogy
[...] ez az oláhok szemében a magyar irredentizmust jelentette, s ha hozzávesz¬
szük még azt is, hogy Székelyföldről s a Bukovinában levő csángó községekből
50-60 ezer főnyi magyar zarándokolt el, akkor talán meg is érthetjük, hogy az
oláhok rettegése nem volt alaptalan, mert hiszen ennyi izzó lelkű magyarnak
§71 Cseke-Molnár 1989. A vita problematikáját, a kisebbségi megmaradást ötven évvel később
újra felelevenítették: Cseke 1995.
872 1936-05-27 Balazs.
873 1939-07 Boros.
874 1943-11-05 Konyvek.