Oldal 468 [468]
466 V. AMODERNIZALODAS
hogy a 19. század második felében Csíksomlyó még csak regionális, székelyföldi
vonzáskörrel rendelkezett. A gondolatnak ez a viszonylag korai megfogalmazása
a 19. század második felében évtizedekig mintegy búvópatakként volt jelen. Szép
számmal sorolhatnánk azokat a szövegeket, melyek e kettő, a vallási és nemzeti
tudat, öntudat kéz a kézben járását felhozták.
1900-ban olvashatjuk először, hogy zarándokok nemzeti lobogók alatt vonul¬
tak: csakhogy akkor még nem a székelyek a búcsús menetben, hanem két nappal
később azok, akik részt vettek a bukaresti zarandokoknak a csikkozmasiak meghi¬
vására és szervezésében megvalósított nyergestetői látogatásán." A bukarestiek
saját lobogóján akkor nem a nemzeti, hanem még csak Szűz Mária és Szent István
képe volt látható. A helyi sajtóban külön említésre méltónak tartották azt, amikor
ehhez a lobogöhoz egy-egy asszony nemzeti szalagot adományozott.567 Érdekes
ugyanakkor, hogy a szintén határon túlról érkezett bráilaiak 1904-ben, szintén az
egykorú beszámoló szerint, kokárdájukon a magyar mellett román nemzeti szala¬
got is viseltek.8°
Véleményünk szerint Csíksomlyót Trianont követően a kisebbségi sorba került
romániai, erdélyi magyarság emelte saját nemzeti kegyhellyé, noha akkoriban ezt
így senki nem mondta ki vagy írta le. 1921 után, amikor a román államhatalom
újra engedélyezte a búcsút, az lassanként az egész erdélyi katolikusság ünnepé¬
vé változott, amelyre a jobb közlekedési lehetőségekkel rendelkező városokból is
egyre nagyobb számban érkeztek. Addigra az is jól látszott, hogy egész Erdélyben
voltaképp nincs is más, jelentősebb vonzáskörrel rendelkező hely vagy hasonló
gyülekezési alkalom. Csiksomlyönak nem kellett „versenyre kelni” más kegyhe¬
lyekkel; Erdélyen kívül esett a több száz kilométerre fekvő, egészen más régiót
vonzó, szintén ferences kezelésű Máriaradna, más erdélyi templomok körül nem
alakultak búcsújáró helyek, és a Székelyföld katolikus részein sem látunk ilyet,
ahogy az például a Palócföldön van. Tüskés Gábornak a barokk kori búcsújárást
összegző alapos könyve tanúsítja, hogy ez így volt már két-háromszáz évvel ezelőtt
is.§69 Ezzel egy időben viszont a szövegekből sok évre szinte eltűnt Csíksomlyónak
mint nemzeti jelentőségű helynek az említése. Kisebb hangsúllyal ez legközelebb
csak az Ezer Székely Leány-találkozók megszervezése kapcsán merült fel: 1932-ben
említik, hogy nemzeti színű szalaggal kötötték át a nyírfákról letört és hazavitt
búcsúágat."" A két világháború közötti kisebbségi korszak alapkérdése a megma¬
radni vagy felmorzsolódni-elmenni közötti választás volt; Makkai Sándor reformá¬
tus püspök távozása Erdélyből, és az ő ezt követően közölt Nem lehet című cikke
866 1900-06-24 Kömeny.
867 1900-06-24 Újabb.
868 1904-05-25 -a. -n.
869 Tüskés 1986. 14-15.
870 1932-05-20 Torok.