Page 427 [427]
OCR
17. VÁSÁR 425 arányosan ennek többszörösébe a nagyobb terület. Hozzávetőleges területfoglalási adatokra és ezek arányaira engednek következtetni az engedélyekért befizetett összegek: 2000 (6), 4000 (30), 5-6000 (14), 8000 (26), 10 000 (44) 12 000 (34) 14-16 000 (9), 20 000 (17) 24 000 (4), 30 000 (3) lejt fizettek. Nem látszik tendencia abban, hogy milyen áruféleségek árusai kértek nagyobb vagy kisebb helyet. Nem tudjuk pontosan, minek a területét számították fel, amikor az engedélyeket kiadták, hiszen a sátor, annak a két oldalra és előrenyúló toldalékai, a parkoló autó mind helyet foglalnak, és nyilván mindenki igyekezett mérsékelni a költségeit, azzal együtt kiterjeszteni a boltját. Érdekesség, hogy mindössze egy négyzetmétert foglalt a Csíki Székely Múzeum képeslap-árusításra, a másik végleten harminc négyzetmétert a Pallas-Akadémia Könyvkiadó könyvekre. Mindössze 10 árusnál nem szerepelnek négyzetméter- és költségadatok, ezek között ott a megjegyzés, hogy , magánterületről" vagy , saját udvaráról" árult. Az engedélyt kapott árusok kisebbik részénél van adat arról, hányan dolgoztak. Egyedül 23, egy családtaggal 31, kettővel 27, hárommal 4 kereskedő dolgozott (ezek nyilván csak a bejelentettek, rajtuk kívül természetesen számolni kell másokkal is), 110 esetben ez az adat nem ismert; ha utóbbiakat csak egynek vesszük, akkor is összesen körülbelül 3-400-an árultak. A családi vállalkozások esetében az árusító neve is meg van adva (87 esetben), a kft.-k, más intézmények esetében ez értelemszerűen elmarad. Egy gyergyószentmiklósi cég az egyik évben 40, a következőben már 55 mozgóárussal terjesztett kegytárgyakat, jelvényeket. Arról nincsen adat, hogy az engedélyt kapott árusok hol ütötték fel a sátraikat. Az interjúkból az rajzolódik ki, hogy ebben főként a helybeliekkel kialakított kapcsolatok, a megszokások játszottak főszerepet. Az árusítás közben mindenkinek szüksége van rövidebb-hosszabb pihenőre, kell , bázis", ahova vissza lehet vonulni, és ezt gyakran az a ház biztosítja, ahol ismerős van, ahova be lehet menni, tehát célszerű az ő kapujuk elé letelepedni. A vásári árusok működésének szabályozása, keretek közé szorítása közös érdeke a városnak és a szervező ferenceseknek, és közös együttműködésükben is valósul meg. Folyamatosan igyekeznek józan egyensúlyt tartani, hiszen tudják, hogy ahol tömeg van, ott vásár is van, ugyanakkor a szent helyeket és cselekményeket védeni is kell az üzleti szféra mindenre kiterjedő befolyásától. A körmenet, a hegyre felvonulás útvonalától távolabb tartják a vásári sátrakat, és a Szék útján sem engedik az árusokat túl közel a templomhoz. Arra viszont szükség van, hogy lehessen kapni élelmiszert, italféléket, legyen hely, ahol alkalomadtán le is lehet ülni. A ferencesek mindig igyekeztek elérni, hogy a templom közvetlen környékén minél kevesebben legyenek árusok, ez többnyire sikerült is. Az első évben, 1990-ben a Szék útján még egyáltalán nem voltak árusok, hanem főként csak a templomtól hátrafelé, a gyermekotthontól a Csobotfalva felé vezető út két oldalán, s ezt a helyüket meg is tartották 1993-ig. Ezután egyre többen kaptak helyet a Szék útján, annak az elejétől (a gimnázium sarkától) csaknem egészen a kegytemplomig. A volt árvaház menti út kiszélesítése után a megtágult helyen szintén
