OCR
17. Vásár pünkösdi búcsújárás tárgyi világa beláthatatlanul gazdag, a puszta felsorolás is megtölthetne egy teljes fejezetet. Idetartozik minden, ami , megfordul" az ünnepen: a templomi felszerelések, a szentélyben elhelyezett votívtárgyak és hálatáblák, a zarándokok személyes tárgyai és a csoportok identitását kifejező szimbólumok, egészen a kísérő szekerek lovainak díszített szíjazatáig. Minden tárgynak megvan a saját , élete": az emberek mellett mintegy a tárgyaknak is nagy találkozóhelye a búcsú forgataga. A búcsúban árusok sokasága működik, mindegyikük átgondolt árukészlettel érkezik abban a reményben, hogy minél többet el tudnak adni, és így minél kevesebbet visznek haza. A hazatérők ebből a készletből válogatják össze hazavitt emléktárgyaikat, ajándékaikat. Árusok 1990 után fokozatosan előtérbe került a búcsú üzleti oldala. Ez egyszerre újjáéledés és folytatás. A vásár 1949 előtt természetes része volt az ünnepnek, utána visszaszorult, noha vásári árusok a búcsúban a diktatúra évtizedeiben is működtek. P. Daczó Lukács írta a püspökségnek 1970-ben: , Egészen vásártér lett a templom tere. Hiába próbáltam távol tartani az árusokat. Nincs máshol terük.""" (Lásd 6. melléklet.) A búcsú lehetővé teszi alkalmi árusok működését, jövedelemhez jutását, üzleti tevékenységét abban a térben és időben, ami rendeltetését tekintve a szenttel való ünnepi találkozást célozza. Aki búcsúba megy, annak a vásárlás mellékes, még ha olykor nélkülözhetetlennek látszik is. A megvásárolt tárgyak egyik része a hagyományos értelemben vett , búcsúfia? körébe tartozik, mások inkább emléktárgyként határozhatók meg, és egyre többször látszik, hogy egyszerű , hétköznapi?" szükségletek kielégítésére is szolgálhatnak. A búcsúra érkezőknek már jó ideje az lehet a benyomása, hogy ott se szeri, se száma a vásári árusoknak, akiknek árukészletében minden megtalálható, ami könnyen szállítható, kis helyen elfér, mutatós és olcsó. 768 GYÉL 1970-1830/23.