Page 407 [407]
16. TURISTÁK ÉS ZARÁNDOKOK 405
mat) csatlakoztak, de még így sem telt meg az autóbusz. Ez a csoport felnőttekből
és idősebbekből állt, fiatalok nem voltak köztük. Az interjúkból az derült ki, hogy
a magyarországiakat nem annyira az ünnep vonzotta, mint a turistalátványosságok,
a felvidékiek viszont szinte mind hangsúlyozták, hogy ők zarándoklatnak tekintik
az utat. Ez okozott némi feszültséget: például amikor át kellett szervezni a prog¬
ramot annak nyomán, hogy kiderült (amit előzőleg nem tudtak!), hogy a búcsú
nem vasárnap, hanem szombaton van. (Ilyen tévedésről más is beszámolt: ceglédi
zarándokok 1993-ban hitték azt, hogy vasárnapra kell odaérniük a búcsúba, és
zavarodottság keletkezett, amikor kiderült, hogy egy nappal előbb vannak a ,fő
események”.)
A csoport a szerdai (1998. május 28.) indulás másnapján, csütörtök délután
érkezett meg Csikszeredaba. Útközben a felvidékiek imádkoztak és énekeltek,
ebbe a jobbára más vallású magyarországiak nemigen kapcsolódtak be. Megálltak
Kolozsvárott és Korondon, Csíkszeredában pedig a Faipari Szakközépiskola kollé¬
giumában kaptak szállást. Pénteken - sok más csoporthoz hasonlóan - a Gyilkos¬
tóhoz és a Békás-szoroshoz kirándultak, este pedig kisétáltak a kegytemplomhoz.
A maguk módján az érintőzésbe is bekapcsolódtak: ,mi nem tudtuk ezt a szokást,
de akinek volt zsebkendője vagy felsője, az hozzáért, ahogy láttuk", mások meg
pénzt dobtak a perselybe. A szombati nagymisére a hontiak nem együtt, hanem
kisebb csoportokba szakadozva mentek ki a szálláshelytől a nyeregig gyalog; a korai
odaérkezés lehetőséget biztosított a közös fényképezkedésre a szabadtéri oltárnál,
és hogy közeli helyet foglalhassanak el. A zarándoklat régi hagyományaihoz iga¬
zodtak azzal, hogy ezen a napon gyóntak és áldoztak is. A mise után megint csak
szétoszlottak, a fáradtabbak vásároltak az árusoknál, és visszaindultak a szállásukra,
mások elmentek a csángó misére. A kápolnáknál és a kálvárián ebből a csoportból
sem járt senki; az előbbiek létéről nem is tudtak, keresztutat meg azért nem jár¬
tak, , mert messze volt”, , rövid volt az idő". Nem vettek részt a virrasztásban sem.
Vasárnap újra turistaprogram következett: Tusnádra és a Szent Anna-tóhoz lá¬
togattak el. Ekkor a hontiak, akik zarándoknak tekintették magukat, nehéz válasz¬
tás elé kerültek: maradjanak a kegyhelyen, vagy tartsanak a többiekkel. Az utóbbi
mellett döntöttek, de emiatt úgy érezték, hogy a búcsújárásuk felemásra sikeredett,
mert így elmulasztották a vasárnapi miséjüket. A kirándulás után rögtön este in¬
dultak haza egy másik útvonalon, Segesvár-Gyulafehérvár-Déva-Arad felé. Éjjel
háromkor Aradon megkoszorúzták az emlékművet. , Úgy volt ez összehozva, hogy
nemcsak kimondottan a búcsú, hanem valami történelmi rész is, meg sok látni¬
való, a főbb nevezetességek." A két szándék és jelleg — zarándok és turista - itt is
sajátos módon vegyült össze: a zarándokok között is volt, akinek ez az út egy volt
a többi zarándokút közül, másnak rokonai éltek Erdélyben, és az ő meglátogatá¬
sukkal kötötte össze az utat, a szervezők pedig inkább turistautat láttak maguk
előtt. A , nemzeti kegyhely? vonzereje ebben az esetben mintha sokkal kevésbé
szerepelt volna a motivációk között.