Page 406 [406]
404 V. A MODERNIZÁLÓDÁS
Odafelé Kolozsvárott (Mátyás király szülőháza, Szent Mihály-templom), Korondon
és Farkaslakán (Tamási Áron sírja) álltak meg, visszafelé pedig Székelyudvarhe¬
lyen, Marosvásárhelyen és Körösfőn. Az utazás maga csak részben vált turistaúttá:
menet közben a buszban közös elmélkedéseket, imádságokat tartottak gitáros és
népénekekkel, időről időre elhangzott egy-egy ismertetés az útba eső látnivalókról,
nevezetességekről, és persze sor került ismerkedésre is. Gyimesfelsőlokon csalá¬
doknál szálltak volna meg, de a késői érkezés miatt a többség az ottani katolikus
gimnáziumban kapott helyet.
A cserkészek szombaton a gyimesiekkel együtt tartottak. A helybeliek mögé
a saját csapatzászlóikkal és egyenruháikban álltak be. A menet nagy élmény volt
mindnyájuk számára, utólag számos részletet tudtak felidézni, mint a menet fe¬
gyelmezett rendje, a falvak köszöntése, a zászlók meghajtása, kínálás. A program fő
eseménye a szervezők számára a szombati nagymise volt; bementek ugyan a kegy¬
templomba a szoborhoz, de nem jártak keresztutat, nem vettek részt a virrasztáson.
A nagymise után a csoport jó ideig a buszparkolóban várta, hogy elindulhassanak,
közben körülnéztek a kirakodóvásárban. Ezen az estén a szállás a Márton Áron
Líceum termeiben volt, ott rögtönöztek táncházat. A csoportok nem szerveztek
»kimenést”, és a csángó misén sem vettek részt.
Másnap, vasárnap délelőtt indultak haza. Reggel a kegytemplomban részt vettek
a szentmisén. A magyarországi cserkészvezetőtől hallották, hogy ilyenkor zöldágat
kell hozzáérinteni a szoborhoz, néhányan megtették ezt az alkalmilag megszerzett
ágakkal, amelyek azonban hazáig már nem jutottak el.
Az interjúkból az világlott ki, hogy a cserkészek -— programokban amúgy gazdag
- életében a közös búcsújárás korábban nem szerepelt, tehát (legalábbis ebben az
első évben) nem az esemény zarándoklatjellege motiválta az utazást. Ugyanez igaz
a nemzeti hovatartozás hangsúlyozására, mert a résztvevők jóformán semmit sem
tudtak arról, hogy pontosan hová is indulnak. ,,[...] csak annyit mondtak, hogy ez
egy jó dolog, hát akkor menjünk!" Leginkább talán a közös program lehetősége
lehetett vonzó, így aztán az ipolysági fiatalokra mély benyomást tett az út: em¬
lékezetes volt a magyarok nagy tömege, és az, hogy olyanokkal találkoznak, akik
hozzájuk hasonlóan kisebbségi sorban élnek. A velük való beszélgetések nyomán
— főként az idősebbek - összehasonlíthatták a helyzetüket, és talán még nagyobb
rokonságot éreztek velük, mint a magyarországiakkal.
Ipolynyék és környéke
A szlovákiai magyar faluban az 1990-es években élénk zarándokélet folyt, többször
szerveztek utazásokat Fatimába, Lourdes-ba, Rómába, Czestochowába, Mariazellbe.
Két sofőr dolgozott ugyanis egy közeli utazási cégnél, ami megkönnyítette a szer¬
vezést. A faluból mégsem gyűlt össze egy egész buszra való utas, ezért összefogtak
a környező településekkel. Ipolynyékről végül is tíz-tizenkét ember gyűlt össze,
mások Tesmagról, Ipolyságról, valamint a határ túloldaláról (Dejtár, Balassagyar¬