Seite 401 [401]
OCR
16. TURISTÁK ÉS ZARÁNDOKOK 399 a színes forgatag. Ez azért érdekes, mert a gödöllői vendégek elsősorban a szállásadóktól kérdeztek a legtöbbet a búcsú lezajlásáról. Köztük volt olyan (unitárius) vendéglátó, aki a virrasztásra előzetesen annyit mondott: ,Ne számíts semmi nagy dologra! Ott lesz egy csomó csángó, akik napok óta úton vannak, és nem mosakodtak, nem öltöztek át, és eszik azt a sok hagymát, a fáradtságtól alszanak a padban, meg énekelnek - szóval nem történik ott igazából semmi. Majd a búcsún, de igazság szerint ott is jó nagy összevisszaság lesz.” A nem katolikus befogadók alighanem valamelyest szándékosan is távolabb akarják tartani magukat az eseménytől, mint amennyire valójában távol állnak tőle. Az érkezés másnapján, május 24-én, pénteken a csoport - egy csíkszeredai idegenvezető és két vendéglátó fiú kíséretében - egész napos kirándulást tett. Az első állomás a Gyilkos-tó volt egy óra sétával, majd a Békás-szoros következett, ahol főként vásárlás volt a program. A szorosban csak busszal mentek át, ezzel megfosztva magukat egy szép sétától. A Szeredába visszaérkezés után a társaság kisebb-nagyobb csoportokban vendéglátóhelyeket keresett fel, a tizenkét fős zarándokcsoport pedig körülbelül kétórányi időre kiment a péntek esti virrasztásba. (A búcsú napja) Szombaton, a búcsú reggelén a csoport két részletben találkozott a Városháza, illetve a gimnázium előtt. A menethez tizenhárom vendéglátó is csatlakozott. Nem alakult ki igazi menet, inkább csak beszélgető csoportok. Elöl haladt a táblavivő és néhány énekes, akik néha rá is zendítettek Mária-énekekre. Időnként mások is elkezdtek egy-egy éneket, vagy bekapcsolódtak az előttük vagy utánuk haladók éneklésébe. Egy, már több helyen megfordult MDF-tulipános Gödöllő tábla tudatta mindenkivel a csoport hovatartozását. Ezt ünneplőben vitte egy vállalkozó, aki negyedóránként elszívott egy cigarettát. Két oldalán két lazán öltözött fiatalember ment nemzeti zászlóval. A csoportban körülbelül nyolcvan ember volt állandóan jelen. Olykor felbukkant Gémesi György polgármester, de nem volt nevezhető a csoport vezetőjének. Azok, akik lekésték a találkozót, mindvégig külön voltak, nem sikerült találkozniuk a többiekkel. Voltak, akiknek az öltözete hétköznapi volt, mások inkább kiránduláshoz öltöztek: susogós melegítő, napszemüveg, bakancs vagy edzőcipő. A társaság nagy része szolid ünneplőben volt: fehér póló vagy ing, blúz, sötétebb nadrág, szoknya. Három hölgy miniszoknyában, magas sarkú cipőben vagy klumpában indult el. Menet közben is voltak, akik odaléptek az árusokhoz, kazettát, jelvényt, szalmakalapot vásároltak. A tizenkét fős zarándokcsoportból egy hölgy vitt ajándékot a ferenceseknek: egy hosszú, akácfából faragott rózsafüzért. Sajnos a sokaság miatt nem kínálkozott megfelelő alkalom ezt átadni a templom előtt fogadó szerzetesnek, csak később, a nyeregben. A rendház oldalában többen láthatták, ahogy a szervezők elküldték a koldusokat a menet útjából, amire hosszasabb beszélgetés kezdődött a nehezen élőkről. A nyeregben a csoport a nagykátaiak és a csíkszentdomokosiak között telepedett le körülbelül 10 órakor, órákkal a mise kezdete előtt. A mise kezdetéig a hangulat leginkább majálishoz volt hasonlítható evés-ivással, kártyázással.
