Seite 400 [400]
OCR
398 V. A MODERNIZÁLÓDÁS A két busz közönsége nagyjából ismerte egymást. Életkor szerint a héttől hatvanhét éves korig minden korosztály hasonló arányban képviseltette magát. A Csíkszeredából elszármazott házaspár kivételével csak értelmiségiek utaztak: pedagógusok, orvosok, újságírók, egyetemisták. A két busz tízórányi különbséggel indult: az önkormányzaté május 22-én szerdán este 9-kor, az egyetemé másnap, csütörtök reggel. (Utazás) Mivel az út turistakörút is volt, több megálló volt a programban. Tamási Áron sírját Farkaslakán csekély érdeklődés övezte. Szejkefürdőn az Orbán Balázs sírja előtti székelykapukhoz is alig egytucatnyi ember sétált át a völgy túlsó oldalára. Az utasok nemigen tudták, hol járnak, miért és mennyi időre álltak meg. Hosszabb megálló következett Szovátán, egy vendéglő udvarán, majd Korondon, hogy mindenki kedvére vásárolhasson. Ebben a valóságos turistaparadicsomban csakhamar mindenki olcsón megtalálhatta a , helyi" kézművesek termékeit. A korondi megállás, megpihenés több szempontból is érdekes. Tizenhat órányi utazás után a csapat bámulatos frissességgel merült el a vásárlásban. A keresettebb árucikkek a bőrláncok, különböző díszítésekkel, ötletes függőkkel; ágyút formázó konyakosüveg-tartó; vesszőből font, fóka alakú szennyestartó; félméteres faceruzák; taplóilletve kéregterítők, női, férfi, gyerek szalmakalap, szalmatáska, kenyértartó fadoboz, háncsból készült lábtörlő, klasszikus, széttörhető malacpersely, faragott gyerekjáték (csirke, szamár, csókolózó rendőr-rendőrnő stb.). Mivel drága és törékeny, kevesen vásároltak kerámiát, bár a falu legfőképp arról ismert. A kínálat bőségére jellemzö több, Székelyföldről szóló magyarországi kiadvány — volt, aki ilyet vásárolt, természetesen forintért. A buszba visszatérve szinte leülni is alig maradt hely. ( Vendégfogadás, kirándulás) Csütörtökön délután a két busz a vártnál egy órával hamarabb érkezett a csíkszeredai városházára, ezzel a helyi szervezők között némi riadalmat keltettek. Az embereket kettesével osztották be szállásra a családokhoz. Váratlanul kellett külön szállást szervezni a sofőrnek. Az egyetemi buszon utazó tizenkét fős zarándokcsoport régebbi ismerősökhöz indult, csakúgy, mint a személygépkocsikkal utazók. Egy-két kivétellel mindenki gondolt valamiféle , szálláshonorálásra": általában valamilyen reprezentatív csomagolású italt (konyak, tokaji aszú, fütyülős barack) és/vagy édességet (mogyorós csoki, bonbon) ajándékoztak, egy házaspár vitt illatszer-ajándékkosarat. A befogadó huszonöt családból húsz volt protestáns, közülük tizennyolc unitárius, a búcsú idejére alighanem köztük lehetett könnyebben befogadókat találni. Saját bevallásuk szerint vendégszeretetből vállalták a katolikus ünnepre érkezők elszállásolását, nem tartották fontosnak a vallási hovatartozást. Ezzel is kapcsolatokat építettek, és erősítették a testvérvárosi köteléket Gödöllővel. Megragadnak minden lehetőséget a , magyarországi magyarokkal való találkozásra". Magyarságuk miatt például a búcsúra is büszkék - noha polgári, városi, protestáns életvitelüknek a búcsú nem szerves része. A vendéglátók körülbelül fele a vendégekkel együtt tartott a búcsúba is, ám csak a látványosság kedvéért: nem a vallási ünnep érdekelte őket, inkább a tömeg,
