Page 99 [99]
OCR
6. TÖRTÉNETEK ÉS SZERTARTÁSOK 97 nem igazolható. Az , eredet" ez esetben úgy értendő, mint egy erős magyarázat, melynek érvényes magva a katolikus hit melletti hűség, amelyen a hatalom erőszakos térítő szándéka nem tud úrrá lenni. Ez lehet büszke öröm tárgya, és a közös ünnep megtartásának elégséges oka, ezen keresztül egy nagy közös összetartozás szimbóluma. Ezért térhetett vissza újra meg újra az egyházmegye érsekének, Jakubinyi Györgynek a szentbeszédeiben és más megnyilatkozásaiban évtizedeken át a Kis-Somlyó hegy tetején álló, 1878-ból származó fogadalmi kőoszlop felirata: s, Istenünk, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben." A csíksomlyói búcsú eredetét és a Mária-ünnepek sorában szokatlan pünkösdi időpontját további kutatás, forrásfeltárás, értelmezés segíthet jobban megérteni; megnyugtató , végső" szót erről egyelőre korai kimondani. Szokások, emlékek A kegyhelyre való nagy tömegű búcsújárások liturgikus formáit általában a kegyhely fenntartói és vezetői alakítják ki az egyházi hagyományok és útmutatások vagy határozott rendelkezések figyelembevételével. Ezekhez csatlakoznak a búcsújárók saját, az élet során kialakult, sokszor paraliturgikusnak nevezett gyakorlatai. Ezekre olykor nagyobb figyelem irányul: például az egyházi és vallási dimenziók mellőzését látjuk a somlyói búcsújárás több szép részletének leírásában a napvárásról, a korondiak &s a gyimesiek regi gyalogos bücsümeneteröl.??? A csíksomlyói búcsújárás később megszokott és hagyományossá vált formáiról a 18. század vége előtt az elérhető történeti források még nem szólnak, az ünnep rendje csak a 18. század vége óta követhető nyomon. Akkoriban Somlyón a barokk kori búcsújárás általános jellemzőit látjuk. A kegyhelynek regionális vonzáskörzete volt, a társadalom széles rétegei mentek oda, még nem voltak külső érdeklődők, eleven volt a csodák hite, hálából vagy fogadalomból rendszeresen adtak ajándékokat, és az egybegyűlt nagy tömeg lelkipásztori ellátása a kellő papi és szerzetesi létszám folytán nem ütközött nehézségekbe. A létszámokra vonatkozó egyik első ismert adat az 1780-as évek végén a Historia Domus feljegyzése: eszerint a búcsúban mintegy kilencezer ember volt ott. Csíkszereda akkoriban falunyi méretű mezőváros volt, az egész csíki székelység teljes lélekszáma sem lehetett több körülbelül ötven-hatvanezer főnél. Ugyanebben az időben Kolozsvárnak tizenháromezer lakosa volt. Ez azt jelenti, hogy a körmenetben és a búcsún csaknem akkora tömeg volt jelen, mint Erdély nagyobb városainak a népessége. Egy olyan falusi ember számára, aki megszokta, hogy egy néhány száz lelkes faluban lakik, megkapó tömegélmény lehetett ez, hússzorosa az emberek megszokott életkereteinek. A későbbi beszámolók rendre megemlítik 230 Bosnyák 1981, István 1994, Tankó 1992.
