Page 99 [99]
6. TÖRTÉNETEK ÉS SZERTARTÁSOK 97
nem igazolható. Az , eredet" ez esetben úgy értendő, mint egy erős magyarázat,
melynek érvényes magva a katolikus hit melletti hűség, amelyen a hatalom erősza¬
kos térítő szándéka nem tud úrrá lenni. Ez lehet büszke öröm tárgya, és a közös
ünnep megtartásának elégséges oka, ezen keresztül egy nagy közös összetarto¬
zás szimbóluma. Ezért térhetett vissza újra meg újra az egyházmegye érsekének,
Jakubinyi Györgynek a szentbeszédeiben és más megnyilatkozásaiban évtizedeken
át a Kis-Somlyó hegy tetején álló, 1878-ból származó fogadalmi kőoszlop felirata:
s, Istenünk, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben."
A csíksomlyói búcsú eredetét és a Mária-ünnepek sorában szokatlan pünkösdi
időpontját további kutatás, forrásfeltárás, értelmezés segíthet jobban megérteni;
megnyugtató , végső" szót erről egyelőre korai kimondani.
Szokások, emlékek
A kegyhelyre való nagy tömegű búcsújárások liturgikus formáit általában a kegy¬
hely fenntartói és vezetői alakítják ki az egyházi hagyományok és útmutatások vagy
határozott rendelkezések figyelembevételével. Ezekhez csatlakoznak a búcsújárók
saját, az élet során kialakult, sokszor paraliturgikusnak nevezett gyakorlatai. Ezekre
olykor nagyobb figyelem irányul: például az egyházi és vallási dimenziók mellő¬
zését látjuk a somlyói búcsújárás több szép részletének leírásában a napvárásról,
a korondiak &s a gyimesiek regi gyalogos bücsümeneteröl.???
A csíksomlyói búcsújárás később megszokott és hagyományossá vált formáiról
a 18. század vége előtt az elérhető történeti források még nem szólnak, az ünnep
rendje csak a 18. század vége óta követhető nyomon. Akkoriban Somlyón a barokk
kori búcsújárás általános jellemzőit látjuk. A kegyhelynek regionális vonzáskörzete
volt, a társadalom széles rétegei mentek oda, még nem voltak külső érdeklődők,
eleven volt a csodák hite, hálából vagy fogadalomból rendszeresen adtak ajándé¬
kokat, és az egybegyűlt nagy tömeg lelkipásztori ellátása a kellő papi és szerzetesi
létszám folytán nem ütközött nehézségekbe.
A létszámokra vonatkozó egyik első ismert adat az 1780-as évek végén a Historia
Domus feljegyzése: eszerint a búcsúban mintegy kilencezer ember volt ott. Csík¬
szereda akkoriban falunyi méretű mezőváros volt, az egész csíki székelység teljes
lélekszáma sem lehetett több körülbelül ötven-hatvanezer főnél. Ugyanebben az
időben Kolozsvárnak tizenháromezer lakosa volt. Ez azt jelenti, hogy a körme¬
netben és a búcsún csaknem akkora tömeg volt jelen, mint Erdély nagyobb vá¬
rosainak a népessége. Egy olyan falusi ember számára, aki megszokta, hogy egy
néhány száz lelkes faluban lakik, megkapó tömegélmény lehetett ez, hússzorosa
az emberek megszokott életkereteinek. A későbbi beszámolók rendre megemlítik
230 Bosnyák 1981, István 1994, Tankó 1992.