Page 81 [81]
5. A TISZTELET TÁRGYAI
totta a nap. Noha a második világhábo¬
rú utáni évtizedekben a labarumot már
nem vitték körmenettel a szabadban, az
eltelt évtizedek mégis megviselték, és az
1970-es évekre meglehetősen rossz ál¬
lapotba került. P. Márk József ferences
visszaemlékezése szerint akkoriban járt
Somlyón egy németországi magyar or¬
vos, aki látván a labarum állapotát, ado¬
mányként az eredetihez hasonló anyagot
küldött a ferenceseknek, akik aztán azt
helybeli asszonyokkal megvarratták."??
Ezt a huzatot 1990 után ugyan meg¬
hagyták, de rátettek egy újabb selyem¬
szövetet, mert a régi már megrongáló¬
dott.!® „Mint sok mindent, el szoktak
túlozni a súlyával kapcsolatban. Kétszer
annyit mondanak, mint amennyi, negy¬
ven kilókról beszélnek, de az tulajdon¬
keppen hüsz-huszonkettö.”'°*
Amilyen központi szerepü volt a la¬
barum a régi körmenetben, olyan keve¬
set tudni azokról, akik a körmenetben
végigvitték: nevüket nem tartották szük¬
ségesnek rögzíteni a régi írások. Ennek
oka lehet, hogy amíg a Mária Társulat
hagyományos formájában fennállt, és
a megszokott rendben évente megvá¬
lasztotta a tisztségviselőit, akiknek nevét
felírták a társulat könyvébe, addig nem
volt szükség ezeket a neveket máshol is
rögzíteni."$ Amikor ez a régi szokásrend
a 19. század második felében lassan át¬
alakult, és a labarum hordozásának egy¬
re inkább már csakis a búcsús körmenet
volt az egyedüli alkalma, akkor találtak ki
egy új formát: a laboriferek nevét felírták
182 Márk 2014. 114.
183 Interjú Borsodi Lászlóval, 1997. május 19.
184 Uo.
sr
32. A labarum belseje a vasvázzal és a beírt
nevekkel