Page 80 [80]
78 II. A RÉGMÚLT MA
alatt", ahogy Domokos Pál Peter forditotta'”®). A helyszín nem pontosítható,
„Stanfalva ungarice, valachice Steneste nominatur” pontos helye egyelőre nincs
azonosítva. A kápolna valahol Tatros városa mellett állt, fogadalomból emelték
szent Kozma és Damján tiszteletére. Az alkalom pünkösd előestéje (pervigilium
Pentecostes). Semmit nem tudni arról, pontosan milyen tárgyat is láthatott Bandinus,
mert a szó másutt sehol sem fordul elő az okmánytárban; jelentéséről csak annyi
bizonyos, hogy világosan különbözik a zászló, lobogó jelentésű vexilla jelentésétől,
és aligha lehet valamiféle baldachin, mert több tartója szokott lenni.
Tudjuk, hogy a labarum a gimnáziumi diákság 1730-ban megalakított Mária
Társulatának jelvénye volt egészen 1900-ig, mindaddig, amíg a társulatot feren¬
cesek vezették. A beavatási szertartást 1732-ben írták le; állítólag az akkori kör¬
meneti felvonulásban már vitték a labarumot is. Az iskolai tanév első vasárnapján
más tisztségviselők között megválasztották a laborifert is, aki ,rendesen a legerő¬
sebb fiú szokott lenni"."" Miután II. József a Mária Társulatot rendelettel osz¬
latta fel, a felszerelés kallódásnak indult, a társulat tagnyilvántartási könyveinek
egy része és a labarum viszont megmaradt." Az újraéledést követően a társulat
a 19. században végig működött, és Mária-ünnepeken évente többször is ezzel
és más jelvényekkel, fáklyákkal vonult ki a díszruhát viselő facigerek kíséretében.
Ők eredetileg gyertyavivők voltak a körmenetben, a szó jelentése később átment
a labarumhordozók kísérőire.
A búcsújárásról szóló részletesebb híradásokban a labarum csak a 19. század má¬
sodik felében jelenik meg. Akkoriban a sajtóban újra meg újra felemlegették, hogy
a búcsús keresztalják versengtek a labarum körüli elsőségért, ez szinte ,életkérdés"
volt, amiből kisebb-nagyobb összekoccanások is származtak. Ez természetesen nem
jelenti azt, hogy korábban ne lett volna használatban, hiszen azt is tudjuk, hogy
a Mária Társulat számára 1873-ban az elhasználódott régi helyébe egy új labarumot
készítettek. Az év júniusában a diákság körében gyűjtöttek rá, és az erdélyi püs¬
pök, Fogarassy Mihály is adott hozzá 30 forintot; az összegyűlt 91 forint 6 krajcár
elég volt egy díszes új jelvény elkészítésére."§! A belső vasváz tetején, a kör alakú
famerevítőn kivehető a pántok által részben takart felirat: , 1873-ban Július 2-ân”
- amiböl arra következtethetünk, hogy az üj labarumot éppen a kegytemplom bú¬
csujara, Sarlós Boldogasszony napjára, egyúttal a Mária Társulat akkor szokásos
felavatási ünnepnapjára fejezték be. A labarum belső és külső textilanyaga nem
egyidős: belül a vaspántokra simulva még látszik az 1873-ban készült huzat belső
oldala. Ugyanebből az időből származhat a labarum régebbi díszes, virágmintás bo¬
rítása, amely körülbelül száz évig maradt használatban, és még látható a 20. század
első felében készült fényképeken. Időközben többször megázott, a színét kifakí¬
178 Domokos Pál P. 1940.
179 Bándi 1894. 20.
180 Boros 1994. 159.
181 Bándi 1894. 15, Mohay 2009. 200.