Oldal 47 [47]
3. ANEM REGISZTRALT ALKOHOLFOGYASZTAS BECSLESEINEK PROBLEMAI = 45
A kevert módszertan, a szakértői becslésekkel kiegészített statisztikai
elemzések áthidaló megoldást kínálnak olyan problémákra, mint például
az adminisztratív adatok országonként eltérő torzítottsága (akár valamifé¬
le szesztilalom vagy az alkoholisták társadalmi megbélyegzettsége miatt) és
hiánya. A módszerrel szemben azonban számos aggály, kritika hozható fel,
amelyek leginkább arra utalnak, hogy a becslések a valós nem regisztrált
szeszfogyasztást alulértékelik (Lachenmeier-Walch, 2018). A figyelembe vett
kérdőíves vizsgálatok ugyanis jellemzően épp a jelenség által a leginkább érin¬
tett és jellemzően a legmarginalizáltabb helyzetben lévő fogyasztókat érik el a
legkevésbé, ráadásul a hamisított italok forgalmát sem méri." Mindezek arra
utalnak, hogy a mérési mód ugyan konzervatív, de robusztus - a kritikusok
körében azonban a WHO 25 százalék körüli becslével? szemben 33 százalék is
elhangzik a nem regisztrált alkoholok teljes szeszfogyasztásbeli arányát illető ¬
en (Lachenmeier-Walch, 2018).
Az összehasonlító becslések nehézsége továbbá, hogy a nem regisztrált al¬
koholok fogyasztásának mértéke térben és időben jókora változásokat mutat.
Jó példa az utóbbira Magyarország esete a rendszerváltás idején: a szocializ¬
mus időszakában a feltételezhetően a hivatalos statisztikákban nem tükröző¬
dő szeszesital-fogyasztás döntő része jól becsülhető volt, a kilencvenes évektől
azonban - köszönhetően részben a határok átjárhatóságának, a megnöve¬
kedett idegenforgalomnak és feltételezhetően a feketekereskedelem, illetve a
házi szeszfőzés növekvő szerepének - megváltozott a helyzet (Elekes, 2011).
A térbeli összehasonlíthatóság problémáját pedig szépen illusztrálják a jelen¬
séggel különösképpen sújtott Észak- és Közép-Európa esetei: míg a skandi¬
návok jellemzően a turizmus útján jutnak hozzá a hivatalos adatgyűjtések
tükrében láthatatlan szeszekhez, addig a posztszocialista országokban a fe¬
7 Az alkoholfogyasztók sokszor maguk sem tudják, hogy hamisított italokat isznak:
például Csehországban 2012-ben egy tömeges metanolmérgezés nyomán derült fény
arra, hogy nagy tételben adtak el hamis szeszes italt (Lachenmeier-Walch, 2018).
E becslés, amint azt fentebb már jeleztük, a szervezet , Global status report on alcohol
and health 2018" című kiadványában jelent meg. A dokumentum sajnos mindössze egy
regionális összehasonlítást tartalmaz a becsléssel kapcsolatban (ebből kiderül, hogy a
nem regisztrált alkoholok fogyasztása leginkább Délkelet-Ázsiában és a mediterrán
régió keleti részén jellemző), időbeni tendenciák azonban nem derülnek ki. A szervezet
honlapján sincsenek publikálva ilyen adatok, itt csak 2016-2018-ra vonatkozóan
érhető el országonként egy számadat, ami a tiszta szesz literjében fejezi ki az egy főre
jutó nem regisztrált alkoholfogyasztást. Ugyanakkor a , Global status report on alcohol
and health 2014" című kiadványban elérhető a WHO eggyel korábbi becslése, ami 24,8
százalék volt (World Health Organisation, 2014), és hasonlóképpen sporadikusan,
korabeli tanulmányokból, dokumentumokból lelhetők fel a régebbi becslések.