Oldal 417 [417]
OCR
össze elsődleges és másodlagos forrásokból, új okleveleket is feltárva, és ezáltal az első hegyaljai helytörténeti művet tette le az asztalra. Hivatkozásai nagy többségükben megfelelnek a korabeli tudományos elvárásoknak, alapvetően a 18. századi új, tudományos történetírás elveit követi a szerző. Nem egy elsődleges forrás Szirmay nyomtatványának köszönhetően válhatott közkinccsé, akár a mai tudósok számára is. Hogy mennyire felelnek meg Szirmay adatai, közlései a korabeli valóságnak, vagy mennyire értelmezett jól egyes okleveleket, az adott korszak történészeinek kell eldönteniük, és ugyanez érvényes a Hegyalja-Ismertetés szőlészeti-borászati részére is: a végső értékelés a korszakkal is foglalkozó gazdaság- és technikatörténészek, borászok kezében van. Az azonban biztos, hogy a hegyaljai szőlőművelés történetét, a tokaji borról szóló mondásokat és verseket, illetve a hegyaljai szőlőművelés és borkészítés számos fázisát legalábbis minden korábbi szakirodalomnál részletesebben tárgyalta Szirmay (ez utóbbi szempontokat az 1810-es kézikönyvben még részletesebben). A tokaj-hegyaljai borvidék történetének felvázolása, bárhogy is viszonyul a mai ismereteinkhez, úttörő kutatás, és a szőlőművelés, borkészítés, illetve a borkereskedelem terén számos követni érdemes eljárást fogalmaz meg a szerző, beleértve újító jellegű javaslatokat is. Összességében egy olyan könyvet adott ki Szirmay, amely három tudományterületen is előrelépést jelentett, amelyek mindegyike különösen érdekelhette a 18. század végi hegyaljaiakat (gondoljunk a tokaji bor ügyére, a nemzeti történelem iránti fokozódó érdeklődésre és lokálpatriotizmusra); a mai olvasó pedig egyetlen könyvben, mintegy keresztmetszetben, számos szempontból tanulmányozhatja a 18. század művelődését és magát Hegyalját is. 415
