Oldal 417 [417]
össze elsődleges és másodlagos forrásokból, új okleveleket is feltárva, és ezáltal az első
hegyaljai helytörténeti művet tette le az asztalra. Hivatkozásai nagy többségükben
megfelelnek a korabeli tudományos elvárásoknak, alapvetően a 18. századi új, tudo¬
mányos történetírás elveit követi a szerző. Nem egy elsődleges forrás Szirmay nyom¬
tatványának köszönhetően válhatott közkinccsé, akár a mai tudósok számára is. Hogy
mennyire felelnek meg Szirmay adatai, közlései a korabeli valóságnak, vagy mennyire
értelmezett jól egyes okleveleket, az adott korszak történészeinek kell eldönteniük, és
ugyanez érvényes a Hegyalja-Ismertetés szőlészeti-borászati részére is: a végső értéke¬
lés a korszakkal is foglalkozó gazdaság- és technikatörténészek, borászok kezében
van. Az azonban biztos, hogy a hegyaljai szőlőművelés történetét, a tokaji borról
szóló mondásokat és verseket, illetve a hegyaljai szőlőművelés és borkészítés számos
fázisát legalábbis minden korábbi szakirodalomnál részletesebben tárgyalta Szirmay
(ez utóbbi szempontokat az 1810-es kézikönyvben még részletesebben). A tokaj-hegy¬
aljai borvidék történetének felvázolása, bárhogy is viszonyul a mai ismereteinkhez,
úttörő kutatás, és a szőlőművelés, borkészítés, illetve a borkereskedelem terén számos
követni érdemes eljárást fogalmaz meg a szerző, beleértve újító jellegű javaslatokat is.
Összességében egy olyan könyvet adott ki Szirmay, amely három tudományterületen
is előrelépést jelentett, amelyek mindegyike különösen érdekelhette a 18. század végi
hegyaljaiakat (gondoljunk a tokaji bor ügyére, a nemzeti történelem iránti fokozódó
érdeklődésre és lokálpatriotizmusra); a mai olvasó pedig egyetlen könyvben, mintegy
keresztmetszetben, számos szempontból tanulmányozhatja a 18. század művelődését
és magát Hegyalját is.
415