Page 394 [394]
A tokaji bornak, konkrétan mind az öt fent említett altémának összegyűlt már
némi szakirodalma a 18. század végére. A modern kutatás még nem eléggé dolgozta
fel ezt a 18. századi tokaji borral kapcsolatos irodalmat," és magáról a kora újkori
tokaji borról, szőlőről és szőlőművelésről is viszonylag kevés modern mü szöl.'”' Mär
csak ezért sem vállalkozhatok az alábbiakban arra, hogy szőlészeti-borászati szem¬
pontból mélységében értékeljem Szirmay művét, és a részletes elemzést amúgy sem
teszik lehetővé e kiadáshoz írt kísérőtanulmány keretei. Az alábbiakban csupán át¬
tekintem — mintegy úttörő jelleggel — a szőlészeti-borászati részek főbb jellemzőit,
érdekességeit; felmérem, milyen típusú forrásokat használ Szirmay, nagyjából hogyan
viszonyul a korábbi szakirodalomhoz, mely szempontok hangsúlyosak nála, milyen
álláspontra helyezkedik egy-két vitás ügyben. Mielőtt egyenként sorra venném az öt
altémát, egy előzetes áttekintés keretében vizsgáljuk meg azt a kérdést, hogy nagyjából
hogyan viszonyul általában Szirmay műve a 18. századi szőlészeti-borászati irodalom¬
hoz. Annál is inkább adja magát a kérdés, mert szerzőnk maga is külön felsorolja egy
helyen az általa említésre méltónak tartott, tokaji borral kapcsolatos nyomtatványokat.
Ez a 18. fejezetben található lista nyolc tételt tartalmaz, mint , tokaji borról" szóló
, értekezéseket", de nem mindegyik az a szó szoros értelmében. A valójában Marotti
Imre által írt"? Meramorpboses (1728) egy humanista hagyományban gyökerező vers
arról, hogyan érkezik meg Bacchus Hegyaljára, és hogyan változtatja Magyarország
legnagyszerűbb borvidékévé. A tévesen , Adamus"-nak átkeresztelt Andreas Fuker
hosszú latin címmel megjelölt műve (1749) igazából egy térkép, nem értekezés. Sze¬
repel a listában két, valójában összetartozó tétel: Paul Keler De vineis Hungariae IMa¬
gyarorszäg szölöiröl] (1712) és ,,Peter Jaenichen” Commentatio de vineis Hungariae című
művei, de az utóbbinál álló 1761-es évszám téves, az 1731-es kiadásról lehet csak szó.
A bärtfai borkereskedö Kelernek a toronyai (Torun) akadémiai gimnáziumban született
értekezését először 1712-ben jelentette meg az iskola rektora, Peter Jänichen; ugyan¬
ezt kiadta Jánichen 1731-ben egy gyűjteményes kötetben is, azonban e kötetben Keler
kiegészitette az értekezését egy Beschreibung des vornehmsten Weingebiirges in Ungarn
című művel; valójában ez utóbbi szól konkrétan a hegyaljai borvidékről, mig a lista¬
ban (részben pontatlanul) feltüntetett két tétel általában szól a magyarországi szőlőkről.
Összesen öt olyan mű marad a listában, amely valóban tokaji borral kapcsolatos érte¬
kezés: Keler 1731-es, Daniel Fischer 1732-es, Matolai János 1744-es, Domby Sámuel
1758-as és Friedrich Jakob Fuker 1790-es értekezései (e művek viszonylag rövidek, csak
Fukeré könyv terjedelmű"). Az öt műből három szól általában a tokaji borról, szőlőről,
borvidékről; Domby művében a hangsúly egyértelműen a bor összetételére és az orvosi
vonatkozásokra esik, míg Fischer főleg a tokaji orvosi földet tárgyalja.
190 A Speculum Kutatöcsoport Europica varietas Tokajensis sorozatában (amelynek része ez a kiadás is) többek
közt ezt a hiányt is pótolni kívánjuk a jövőben.
E témában a legkiemelkedőbb munka Balassa Iván 7okaj-Hegyalja szőleje és bora c. monográfiája (BALASSA
1991); egyéb művekről még lesz szó e fejezetben.
A szerző helyén feltüntetett Zarubal valójában a vizsgakôltemény promotora volt.
Lásd JANICHEN-KELER 1731 leírását a bibliográfiában.
Fukerről és művéről lásd BLAskó 2009.
191
392