Page 360 [360]
Az a tény, hogy a Hegyalja-Ismertetés egy megyeismertetésből vált ki, egy másik prob¬
lémát is maga után vont, mégpedig Hegyalja területével kapcsolatban. A borvidék
a kora újkorban már egy közjogilag is létező terület volt, még ha bizonyos települések
esetében sokáig nem is volt egyértelmű, hogy beletartoznak-e. E terület neve hivata¬
losan Hegyalja volt, latinul a Submontanus jelző jelölte. Magát a bort, amely erről a te¬
rületről származott, , tokajiként" emlegették leginkább — főleg külföldön —, és ennek
nyomán a 18. századtól Hegyaljára kezdtek Tokajjal kapcsolatos neveket is használni
(pl. Tokajer Wein-Gebürg). Ma elsősorban Tokaj-Hegyaljaként emlegetik a területet,
ami már csak a félreértések elkerülése végett is üdvös dolog; ám Szirmay és kora
számára Hegyalja volt az elsődleges név, és e tanulmány is ezt a terminológiát követi.
Hegyalja területének rögzítésében leginkább az 1737-es királyi leirat volt a meghatá¬
rozó; a későbbi vármegyei rendelkezések is elsősorban ennek településlistáját vették
alapul, és az ,ingatag" helyzetű, végül 1737-ben kiszoruló települések (elsősorban
Szerencs) a 18. század folyamán hiába kérvényezték visszahelyezésüket." Szirmay
korára vonatkozóan tehát ezt az 1737-ben rögzített településlistát vehetjük alapul,
márpedig abban benne van három olyan település is, amely a Hegyalja-Ismertetésbe
nem került bele: Golop, (Abaúj-JSzántó és Horváti. Mivel ezek nem Zemplén, ha¬
nem Abaúj megyei települések voltak, " nem voltak benne a Zemplén helyrajzi-politikai
ismertetésében, és túl keveset nyomtak a latban" Szirmay számára ahhoz, hogy róluk
új fejezeteket írjon, s így a Hegyalja-Ismertetésbe minden hegyaljai település bekerül¬
jön. Talán éppen azért, hogy ne érhesse szó a ház elejét a kimaradók felől, Szirmay
ezt a címet adta a művének: , Zemplén vármegye bortermő hegyeinek és helyeinek...
ismertetése", vagyis a megye borvidékrészét és nem egész Hegyalját jelöli meg a mű
tárgyaként (a megye hangoztatása a címben természetesen összefügg a szóban forgó
Szirmay-művek keletkezésének egész, fent ismertetett kontextusával is). Ám ettől
még egyértelmű, hogy az egész borvidék sajátosságairól szólnak az általános leírások,
és a Praefatióban már maga a szerző is így fogalmaz: , azoknak a bortermő hegyeknek
és helyeknek az ismertetését, amelyek a tokajiak, avagy amiként hívják őket, a hegy¬
aljaiak" osztályába tartoznak, közzéteszem." Itt tehát már gyakorlatilag kimondja
a szerző, hogy a közjogi értelemben vett Hegyaljáról lenne szó művében. Ellentmon¬
dás van tehát a cím és a Praefatio témamegjelölése között, a három település bevonása
elvárható is lett volna, meg nem is. A bizonyos értelemben kimaradó települések súlya
és aránya nem olyan nagy, hogy ne lehessen kissé leegyszerűsítve Hegyalja-ismer¬
tetésként gondolni a műre, de azért a három település lakói — akik éppoly büszkék
borukra, mint a többi hegyaljai — nem örülhettek túlságosan, ha fellapozták a kis
nyomtatványt. (Bent maradt viszont a helyrajzi részben — tehát elvileg, a kisebb mű
címe szerint most már a , zempléni bortermő helyek" között — két olyan kisebb, akkor
még önálló település, amely nem volt híres boráról, nem tartozott Hegyaljához, csak
16 Hegyalja területi problémáira a kora újkorban lásd Bopó 1979, 485—486.
§7 Pontosabban Golop esetében Felsőgolop tartozott egyértelműen Abaújhoz.
Nem valószínű, hogy egyszerű figyelmetlenségről lett volna szó Szirmay részéről.
A latin eredeti a magyar és latin nevet is megadja: , sive (uti vocant) Hegyallensium, seu Submontanorum...”
48
49
358