Page 69 [69]
Vess már véget a háborúnak; csak messed a szőlőd;
Ostoba háborúzik, szántsd a meződ okosan.
Ebben az a meglepő, hogy Hunyadi — hivatalosan legalábbis — élete végéig hűséges
maradt a fejedelemhez. Ez a vers némiképp árnyalja ezt a képet. A korabeli erdélyi
viszonyokat ismerve pedig, még ha az asztalfióknak írta is a verset, egyáltalán nem
volt veszélytelen ez a fajta kritika. A költemény második sora szerint már kétszer
menekült el Zsigmond, ami azt jelenti, hogy valamikor 1599. március 21-e után szü¬
lethetett a vers. Vagyis költőnknek ez lenne az utolsó ismert verse.
A maradék versek nagy része a téma és a versek belső utalásai miatt Báthory István
halála után íródhatott, 1586 decembere után. Ezek közül kettő költemény a király halá¬
lära irt epitäfium (Epitaphia divi regis Stephani), amelyek nem kaptak helyet végül a Piis
manibus kötetben (inc. Hic me coniectum curis odiogue meorum; inc. Ouid mihi pro victo
pacata Polonia Moscho). Ide kapcsolódik az a másik, tizenkét soros vers is (inc. Marte
invictus eram, vicit mors saeva, quis author), amelyben költőnk Báthory két , eretnek"
olasz orvosát teszi felelőssé a király haláláért. Habár nem ír neveket, ezek közismertek
a körülöttük kialakult pamfletirodalom miatt: Niccoló Buccelláról (11599) és Pietro
Simone Simoniról (1532-1602) van sz6, akik — egymäst vädolva a kiräly félrekezelésé¬
vel — heves vitába keveredtek. A Báthory István apoteózisáról írott versében Hunyadi
meg is nevezi Simone Simonit mint aki felelős a király haláláért, és a megfelelő mitoló¬
giai apparátus segítségével jó pár soron keresztül szidja (139—190. sor). Másik két verse
a király halála utáni veszélyes lengyel politikai helyzetet foglalja össze kettő és három
disztichonban (In tumulum Polonicum), amelyeket Hunyadi 1587-ben írhatott, mielőtt
december 27-én III. Zsigmondot lengyel királlyá választották a másik aspiráns, Miksa
osztrák főherceg helyett (inc. Dum duo germani certant de paupere regno; inc. Unum non
poteras tolerare Polonia regem). Meg irt két gúnyos hangvételű verset is ugyanarra a té¬
mára (In legatum pontificum claudum): V. Szixtusz sántikáló pápai nunciusára, vélhetőleg
Gerolamo Vitale de Buoi camerinói püspökre, de sokkal valószínűbb, hogy Annibale
de Capua nápolyi érsekre. A legátus nem csak testben, hanem lélekben is sánta, írja
költőnk. Most, hogy Báthory István már nem él, támogatása híján a Pápai Állam is
sántikálásra van ítélve. Mivel V. Szixtusz 1590 augusztusában halt meg, ezért valami¬
kor 1587 és 1590 kozott irhatta ezeket Hunyadi (inc. Claudus Apostolica quid vult legatus
ab urbe; inc. Claudicat huc Sexti claudus legatus et illuc). A tizenöt hexameternyi és igy
a kéziratok között leghosszabb In Szanislaum guendam Czolek Polonum perduellem című,
inszinuáló hangnemben írt verse egy bizonyos Stanistaw Czolek (Czotek?) fajtalan éle¬
téről és tetteiről szól (inc. Qui sanum Phalarin immansuetumque Neronem). A bejegyzett
versek közül az utolsó előtti egy meg nem nevezett nemes magnificus (nagyságos) címé¬
vel gúnyolódik, aki soha semmit sem csinált, amivel ezt a jelzőt, rangot kiérdemelte vol¬
na. De azért még lehet igazi magnus, csak feszes kötélen kell jó magasra fellógatni egy
fara (inc. Cum tu nil magnum, nil parvum feceris unguam). Tóth István fordításában:
158 Uo. 116.
67