Page 67 [67]
OCR
ben vízszintesen is tömör, expresszív szóáradatban nyomatékosítja a szöveg a gyászt és veszteséget a többes, vagyis hat alannyal egyszerre. Így megakad a verssorok lineáris, tehát metrumban mérhető ideje (egy az idő múlásának képzetéhez eleve szorosan kötődő médiumban), mintha harmonikaszerűen összecsuknánk, egymásra hajtanánk a hat oldalt, hogy egyszerre zengjenek a gyászoló, függőleges sorok. Vajon ebbe a mesterkedő költői játékba beleláthatjuk-e a fenséges gyász olyan nyelvi mátrixát, amelynek elemei és jelentésárnyalatai korlátozottan ugyan, de permutálhatók? Esetleg a formája/szerkezete miatt az idő múlásának és megállításának metaforája lenne?" Ha így tekintünk rá, akkor nem olvashatjuk-e akár képversként is (azon belül is a echnopaignion apertum egyik fajtäjaként: #chnopaignion simplexként), " amely a függőleges, cövekként álló jelent és a vízszintes valahonnan valahová tartó időfolyamot próbálja érzékeltetni a halál végül is prózai eseménye kapcsán egy kimerevített képben? IV. Kéziratban maradt latin költeményei, orvosi munkája és levelezése Tizenkét rövidebb költeményét ismerjük, amelyek kéziratban maradtak. Az egyiket — egyetlen disztichonnyit — a történetíró Szamosközy István jegyezte le"" Báthory Zsigmond Farkas nevű díszes, reprezentatív bronz ágyújáról (aeneum tormentum, aenea machina)" amelyet 1593. április 2-án öntöttek és Hunyadi disztichonja volt rávésve (két szövegváltozat ismert): Sum Lupus, Alpinum nomen ne temnito, Lector! Auspiciis crevit maxima Roma meis. [Auspiciis nata est inclita Roma meis.] 48 Kilian Istvan Andreas Graffra hivatkozva így definiálja: ,a kolt6i mesterkedéseknek az a csoportja, amely semmiféle külső alakot nem vesz fel, ugyanakkor azonban láthatóak, mint az alphabeticum (ábécé-vers), az alliteratio stb." Vagyis nem vizuális alakot vesz fel a vers, ahogy a képversek, a fecbnopaignion figuratumok, hanem a mellékjelentést a tér és az idő nem-vizuális érzékeltetésével éri el. Jelen esetben azzal, hogy a vers függőleges olvasata a szinkronicitás képzetét kelti a hat alany egyidejű kórusával, miközben ezzel párhuzamosan létezik a diakrón olvasat is, ahol a hat alany egymás után gyászol. Kilián 1998, 319. Szilágyi, kiad. Szamosközy István..., 1877, 147. Az ágyú legteljesebb összefoglalását, lehetséges méreteit és az arra vonatkozó forrásokat lásd: Kovács 2007. Kovács 2005, 239: „Ürmeretet a koväcsolt vasgolyó súlya alapján 18-20 centiméterre becsülhetjük. Arányaiban leginkább a nehéz kígyónak, esetleg az egész karthaunnak nevezett ostromágyúk típusához 14 S 15 S tartozhatott ez a bronzból öntött remek lőszerszám, amelyet a salzburgi Mauritius Haas és a segesvári ötvös, Jeremias Aurifaber vezetésével öntöttek a Kendervárban. Csövét a fejedelem , farkasfogas" címerével, a humanista Hunyadi Ferenc által fogalmazott disztichonos felirattal és egész manierista állatsereglettel, tengeri lovakkal, szirénekkel, Medúzával díszítették, nevére pedig a ,porzsákjából" kibúvó kis farkaskölyök domborműve utalt. Későbbi adatok megerősítik, hogy ez a mindenki által csodált lószerszám a fejedelmi reprezentáció jelvényévé vált." 65
