Oldal 60 [60]
OCR
meg Hunyadi, és így az egész kötetet is csak ezután a dátum után adhatták ki, de — a címlap szerint — még ebben az évben. 6. Piis manibus D. Stephani Bathorei guondam Poloniae regis inclyti Hunyadi majdnem két évvel Báthory István halála után jelentette meg rövid antológiáját a király halálára. A huszonkét hosszabb-rövidebb költeményből huszonegy Báthory halálát gyászolja. Előszavában Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemnek ajánlotta a könyvet. Az ajánlást azonban nem , adta ingyen". A szövegben meglehetősen erős öntudattal jelenti ki, hogy ő ugyan hálás alattvaló (úgy is írja alá a prológust, hogy ,,Bathoreorum familiae perpetuus cliens et servus’), de most, hogy Bäthory Kristöf után már István is meghalt, a tőlük kapott jótétemények (beneficia) nem haltak el, csak ideiglenesen megszakadtak. Tehát Zsigmondnak kell új patrónussá válnia! Csáktornyai Mátyás 1596-os levelében azt írja Gyulaffi Lestarnak, hogy elküldi neki , Hunyadi doktor birtokában lévő verseinek töredékét" (nyilván kéziratos másolatát), valamint Hunyadi ,egy könyvét a megistenülésről", amelyet csatolt a levélhez. Azt is írja, hogy ha Gyulaffi kimásolta belőle a neki tetsző verseket, akkor mielőbb küldje neki vissza a szolgájával."! Említésre méltó még, hogy ugyanerre a kötetre utal Aszalai Mátyás is Hunyadinak küldött levelében (lásd 69. oldal). Azt írja, hogy egy eldugott helyen lelt rá Hunyadinak Báthory Istvánt méltató elogiumainak kéziratos töredékére, amelyeket aztán végigolvasva maga is versekre fakadt. A két disztichont el is küldi a levéllel együtt a , jeles doktornak, termékeny poétának és neves filozófusnak” (Medico praestantissimo, Poetae felicissimo et Philosopho Nobilissimo).'” A könyvecske, melyre utalhat Csáktornyai és Aszalai, a Piis manibus című kötet. Ez az, aminek egy részét aztán Bethlen Farkas (1639—1679) is érdemesnek tartotta lemásolni és beilleszteni Erdélyről szóló történeti munkájába." Amit viszont nem találunk meg Bethlen Farkas munkájában, az épp a Piis manibus kezdő verse, a 283 soros Divi Stephani Bathorei Apotheosis. A vers 24-29. sora különösen fontos, mert 131 Bene memor dicti, mitto ad Generositatem Vestram Domini Doctoris Huniadini carminum fragmenta, quae quidem penes me sunt, unacum libello eiusdem apotheosico, cui sunt illa ad calcem adnexa; si quae ex istis Generosae Dominationi Vestrae desiderantur, exscribere licet. Libellum remitti velim per hunc ipsum famulum meum.” Gyulaffi 1881, 113. Hogy milyen verseket küldhetett el Csáktornyai a levélben, sajnos nem tudjuk. Ha meg is maradtak, valószínűleg elpusztultak a bonchidai Bánffy-kastély felgyújtásakor 1944-ben. Szabó 1881, 479: , Vide guam me sollicitum praestem in pervestigandis tuis scriptis Francisce, unicum Hungarici ingenti decus. Nuper cum ubigue gentium illa disguiro, accidit, ut fragmenta guaedam manuscripta elogiorum Divi Stephani Regis obscuro plane in loco repererim. Quae simul atque perlegi, continere me haud potui, quin in hosce versiculos, quos tibi legenda nunc mitto, erumperem.” Az Aszalaibél felfakadt két vers a következő: 1) Salve Pegasidum decus immortale sororum, / Salve Paeoniae Nobilitatis honos (Udv, múzsák halhatatlan dísze, / Üdv, gyógyító nemesség szépsége!] 2) Sic vivam Phoebo, sic vivam gratus Iaccho / Obsequar ut iussis vir memorande tuis. [Ugy éljek Phoebusszal, s úgy legyek kedves Bacchusnak, / Hogy követni fogom a receptjeidet, emlékezetre méltó férfiú!) Lásd még: Szabó 1963, 67-68. A második vers első sora idézet Janus Pannonius Galeotto Marzióhoz írt elégiájából: Janus 2014, 74 (no. 10). Bethlen 1782, 555562. Erdekes, hogy mit nem tartott fontosnak: Báthory István apoteózisát és a Zsámboky kiadását kritizáló Victoria Othonist. 13. Ss 13. 3 58
