Oldal 59 [59]
OCR
5. Ob felicem Stephani ad oppidum Mechoviam adventum Ez a verseskötet az Ephemeronnal együtt jelent meg." Mintha ennek a függeléke, folytatása, vagy inkább epilógusa lenne. Ráadásul — folt hátán folt — még ezt a toldalékot is bővítette Hunyadi egy , farokkal". Magát a függeléket annak örömére írta költőnk, hogy Báthory András több hónappal Rómából való hazatérése után találkozott végre Báthory Istvánnal 1585. március 14-én Miechówban. Ez a kis kötet nagyon szedettvedettnek hat az Ephemeron mögött. Tizenegy verset tartalmaz, amelyek közül az utolsó hármat viszont Báthory István halála, tehát 1586. december 12. után tapasztották az eleve toldalék 02 felicem könyvecskéhez. A kompozíció integritásának hiánya némi sietségre, kapkodásra vall. Az is furcsa, hogy Hunyadi magát a könyvecskét vagy legalábbis a könyvecske gerincét alkotó verset Báthory István titkárának, Gyulay Pálnak" (-1550-1592) ajánlotta, pedig a két Báthory — a források szerint kimondottan szívélyes és intim"? — találkozása adta a kötet megszerkesztésének apropóját (igaz, magát az Epbemeront se a főszereplőnek, vagyis Báthory Andrásnak ajánlotta). Az első kompozíció egy üdvözlő, dicsőítő vers 223 hexameterben, amely kilenc részre van osztva. A húsz hexameternyi üdvözlő bevezető után Báthoryt dicsérve sorban a király színe elé járulnak az uralma/függősége alatt álló tartományok, országok szimbólumai: Lengyelország, Litvánia, Oroszország, a Porosz Hercegség, Livónia, Podólia és Erdély." A verset végül magának a királyi udvarnak az üdvözlése zárja. A másik nagyobb költemény egy huszonnyolc hexameteres oráció, amelyet István ad elő unokaöccsének, Andrásnak. A gyászversek előtt további három rövid epigramma és himnusz is található, amelyek szintén a királyt dicsérik. A B. B. című egyik threnos talán Báthory Boldizsár (1555—1594) monogramjät rejti és 6t gyászolja. A sors iróniája, hogy az eredetileg utolsó darabnak szánt négy disztichonnyi himnusz azzal a párkákhoz intézett kéréssel zárul, hogy — legyenek szívesek — fonják hosszúra Báthory életének fonalát. Nem fonták. És így a király hirtelen halála miatt megbicsakló — eredetileg örömkötetnek szánt — kompozíciót a Báthory testvérek szájába kapkodva tollba mondott ötvenhárom szapphói strófából álló három gyászének zárja. Ezek alapján az Epbemeron-kötet keletkezésének idejét összefoglalva a következő törésvonalakat találjuk a kötetben: maga az útleírás valamikor 1584. október 20-a után keletkezett, amihez az Ob felicem könyvecskét később csatolták hozzá. Ez viszont csak az 1585. március 14-e utáni miechówi találkozó után lehetett, ha nem is megírva, de legalábbis megszerkesztve. A harmadik részét — az 05 felicemet záró három gyászéneket -— pedig biztos, hogy 1586. december 12-e után sebtében írta 7 Hunyadi 1586b. 28 Gyulay Pálról lásd: Szabó 1974. 2 Horn 2002, 85. A már említett Giacomo Franco metszeten a király portréja alatti kör alakú kartusban látható lengyel sas alakja körül — Hunyadi felsorolásához hasonlóan — Báthory címere mellett országainak és tartományainak címerei sorakoznak. (Horn 2008, 398—399.) 57
